Május elseje antifasiszta áttekintése
Szerdán a világ számos országában akciókra került sor a munkásmozgalom harcának nemzetközi napja alkalmából. A szakszervezetek és a civil társadalom ismét megmutatta, hogy a szociális és demokratikus jogok védelme minden ember számára fontos kérdés.
Számos dél-európai országban, például Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában ismét tömeges tüntetések voltak a szakszervezeti szervezetek részéről. Ott nemcsak a szociális fejlesztések és a munkakörülmények követeléseit helyezték középpontba, hanem a szakszervezeti stratégia részeként az antifasiszta eszmék védelmét, a fegyverszállítás és eszkaláció helyett a tárgyalások útján történő nemzetközi béke követelését propagálták. Például a legnagyobb francia szakszervezet, a CGT májusi fellebbezésében azt követelte: „Véget kell vetni az izraeli megszállásnak és a palesztin területeken zajló mészárlásoknak”. A legtöbb szakszervezeti akció azonban a társadalmi igényekre és az életkörülmények javítására összpontosított.
Az olasz szakszervezetek társadalmi paktumot követeltek a valódi politikai, társadalmi és gazdasági integráció érdekében, a „szolidaritás Európája” érdekében, amely mindenekelőtt a „munka méltóságát” helyezi előtérbe. Egyúttal felidézték a szakszervezetek antifasiszta gyökereit. PAME koszorúkat helyezett el az antifasiszta emlékhelyeken Athénban.
Azokban az európai régiókban, ahol a szakszervezeti mozgalom gyenge, azt is felismerjük, hogy a szélsőjobboldal hogyan próbálta kihasználni az emberek társadalmi és politikai elégedetlenségét a május elsejei nacionalista és rasszista propagandára. Európa különböző országaiban szélsőjobboldali felvonulások voltak a nemzetközi munkásmozgalom ezen ünnepén. Németország keleti részén több városban az AfD és más fasiszta erők európai választási kampányuk részeként gyűléseket, május elsejei ünnepségeket és kisebb felvonulásokat szervezett.Ugyanakkor az, ahogyan május elsejét kezelték, az adott országok politikai valóságának jele volt. Isztambulban 42 000 rendőrből álló kontingens akadályozta meg a szakszervezeteket és a baloldali pártokat abban, hogy megtartsák május elsejei nagygyűlésüket a rendkívül szimbolikus Taksim téren. A rendőrség leállította a demonstrációt Ekrem İmamoğlu főpolgármester vezetésével. Könnygázt és gumilövedéket használtak. A DISK és a KESK szakszervezeti ernyőszervezetek végül kijelentették, hogy a továbbiakban nem kísérelnek meg belépni a térre. Bár a bíróság tavaly jogellenesnek nyilvánította a tér bezárását, ez nem akadályozta meg a kormányt abban, hogy idén is betiltsa a demonstrációkat.
Ukrajnában is betiltottak minden odesszai akciót a 2014. május 2-i mészárlás emlékére, amikor a „jobboldali szektor” fasiszta erői az akkori biztonsági erők szeme láttára megrohamozták a szakszervezeti épületet, és erőszakosan támadták a kritikusokat. az „Euromaidan”, és csaknem ötven embert ölt meg. A Szakszervezetek Háza előtti teret az évforduló alkalmával rendszeresen lezárják a látogatók elől, nehogy ott virágot helyezhessen el senki. Ennek ellenére volt néhány szimbolikus emlékmű, de ezeket a rendőrség gyorsan eltávolította.
Ugyancsak erőszakos rendőri támadások voltak a szakszervezetek május elsejei tüntetései ellen Franciaország több városában május elsején. Párizsban, ahol több tízezren gyűltek össze, heves összecsapások voltak a palesztinai szolidaritási szakszervezetisek és a rendőrség között, akik 25 embert tartóztattak le a tüntetések kezdete előtt. Lyonban a CRS könnygázt és vízágyút használt a tüntetők feloszlatására.
Németországban is voltak rendőri akciók, bár ezek nem a szakszervezeti tüntetések ellen irányultak, hanem például a hamburgi, berlini és stuttgarti autonóm május elsejei tüntetések ellen. Ott a rendőrség feloszlatta a szociális megszorítások és a „szolidaritáson alapuló társadalomért” több ezer résztvevős tüntetést.
Számos dél-európai országban, például Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában ismét tömeges tüntetések voltak a szakszervezeti szervezetek részéről. Ott nemcsak a szociális fejlesztések és a munkakörülmények követeléseit helyezték középpontba, hanem a szakszervezeti stratégia részeként az antifasiszta eszmék védelmét, a fegyverszállítás és eszkaláció helyett a tárgyalások útján történő nemzetközi béke követelését propagálták. Például a legnagyobb francia szakszervezet, a CGT májusi fellebbezésében azt követelte: „Véget kell vetni az izraeli megszállásnak és a palesztin területeken zajló mészárlásoknak”. A legtöbb szakszervezeti akció azonban a társadalmi igényekre és az életkörülmények javítására összpontosított.
Az olasz szakszervezetek társadalmi paktumot követeltek a valódi politikai, társadalmi és gazdasági integráció érdekében, a „szolidaritás Európája” érdekében, amely mindenekelőtt a „munka méltóságát” helyezi előtérbe. Egyúttal felidézték a szakszervezetek antifasiszta gyökereit. PAME koszorúkat helyezett el az antifasiszta emlékhelyeken Athénban.
Azokban az európai régiókban, ahol a szakszervezeti mozgalom gyenge, azt is felismerjük, hogy a szélsőjobboldal hogyan próbálta kihasználni az emberek társadalmi és politikai elégedetlenségét a május elsejei nacionalista és rasszista propagandára. Európa különböző országaiban szélsőjobboldali felvonulások voltak a nemzetközi munkásmozgalom ezen ünnepén. Németország keleti részén több városban az AfD és más fasiszta erők európai választási kampányuk részeként gyűléseket, május elsejei ünnepségeket és kisebb felvonulásokat szervezett.Ugyanakkor az, ahogyan május elsejét kezelték, az adott országok politikai valóságának jele volt. Isztambulban 42 000 rendőrből álló kontingens akadályozta meg a szakszervezeteket és a baloldali pártokat abban, hogy megtartsák május elsejei nagygyűlésüket a rendkívül szimbolikus Taksim téren. A rendőrség leállította a demonstrációt Ekrem İmamoğlu főpolgármester vezetésével. Könnygázt és gumilövedéket használtak. A DISK és a KESK szakszervezeti ernyőszervezetek végül kijelentették, hogy a továbbiakban nem kísérelnek meg belépni a térre. Bár a bíróság tavaly jogellenesnek nyilvánította a tér bezárását, ez nem akadályozta meg a kormányt abban, hogy idén is betiltsa a demonstrációkat.
Ukrajnában is betiltottak minden odesszai akciót a 2014. május 2-i mészárlás emlékére, amikor a „jobboldali szektor” fasiszta erői az akkori biztonsági erők szeme láttára megrohamozták a szakszervezeti épületet, és erőszakosan támadták a kritikusokat. az „Euromaidan”, és csaknem ötven embert ölt meg. A Szakszervezetek Háza előtti teret az évforduló alkalmával rendszeresen lezárják a látogatók elől, nehogy ott virágot helyezhessen el senki. Ennek ellenére volt néhány szimbolikus emlékmű, de ezeket a rendőrség gyorsan eltávolította.
Ugyancsak erőszakos rendőri támadások voltak a szakszervezetek május elsejei tüntetései ellen Franciaország több városában május elsején. Párizsban, ahol több tízezren gyűltek össze, heves összecsapások voltak a palesztinai szolidaritási szakszervezetisek és a rendőrség között, akik 25 embert tartóztattak le a tüntetések kezdete előtt. Lyonban a CRS könnygázt és vízágyút használt a tüntetők feloszlatására.
Németországban is voltak rendőri akciók, bár ezek nem a szakszervezeti tüntetések ellen irányultak, hanem például a hamburgi, berlini és stuttgarti autonóm május elsejei tüntetések ellen. Ott a rendőrség feloszlatta a szociális megszorítások és a „szolidaritáson alapuló társadalomért” több ezer résztvevős tüntetést.
Nekünk, antifasisztáknak a május elsejei szakszervezeti akciók nagyon fontosak. Hiszen az egyes országokban a demokratikus, társadalmilag igazságos és békés mozgalom társadalmi erejét demonstrálják. A FIR megelégedéssel vette tudomásul, hogy számos tagszövetség szorgalmazta ezeket az akciókat, és élénk kapcsolatot tart fenn a szakszervezeti szervezetekkel. (Ulrich Schneider)