Hitler elindul
1938 március 14—július 5
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
LEVÉL MISS EMLEN KNIGHT DAVIESNEK
Moszkva, 1938 április 6.
Kedves Bijou,
nagy örömmel jártuk a különböző nemzetközi kiállításokat és előadásokat, melyek télen oly jellemzők Moszkvára, az ország fővárosára. Minden nagyon érdekes. Egynehány csodaszép kiállítást láttunk, melyek egyes vidékek szovjet-művészetét mutatták be. Mindegyik híven tükrözte a vidéket, ahonnan származott: Bokhara dinnyéitől és trópusi jeleneteitől a sarkvidéki Szibéria fagyott szemétdombjáig. A szovjet-művésznők kiállítása sem maradt a többi mögött. Olajfestményeket, akvarelleket, mindenféle iparművészeti tárgyat és szobrászati alkotásokat láttunk. Itt volt annak a szép férfi- és nőalaknak eredetije is, amely tavaly a párisi világkiállításon a szovjetpavilon oromzatát díszítette. Kisplasztikában is épp oly megkapó, szép, mint Párisban óriási méretű kidolgozása.
A Szovjetunió legnagyobb szobrásznője
A kiállítás meglátogatása után megállapodtunk abban, hogy felkeressük Muchina asszonyt, a szobrásznőt. A pompás Bender elvitt minket lakására. Műterme egy régi kastélyban van. Az épület állapota kétségbeejtő, lezüllött, de a francia stílus kis remekén a régi szépség és méltóság nyomai még láthatók. Muchina impozáns külsejű nő, mintegy negyvenéves, feje felejthetetlenül pompás, szeme szép. Látogatásunk alkalmával férje is jelen volt, oroszos blúzt viselt és ott volt huszonegyéves fia is, aki meglepően jól beszél angolul. Muchina asszony egyszerű, közvetlen ember — mint mind a nagy emberek. Két igen érdekes órát töltöttünk műtermében és műhelyében. Stílusa megfelel az egyetlen darabból való tömböknek, amelyekből alakjait alkotja. Néhány modellt mutatott, melyek a Moszkvában épülő új hidak bejáratának ornamentális kiképzéséhez készültek. (Tizenegy ilyen híd készül, valamennyinek befejezését május l-re tűzték ki és ezt az időpontot bizonyára be is tartják.) A szép tervek, a nagy képzelőtehetség lenyűgöztek. Természetesen csupa szimbolikus alak. Végleges kidolgozásban minden egyes szobor negyvenöt méter magas, a hidak két bejáratán és részben a középső pilléreken helyeztetnek el. A tervek szerint némelyik híd közepén valami stadion-félét is képeznek, mesterséges üvegtavakkal, mindezt nemcsak a szépség szolgálatára szánták, de egyben arra használják fel, hogy amfiteátrumszerűen, a szabad ég alatt nyilvános gyűléseket és más ünnepségeket tartsanak. A szobrásznő több más alkotásának kis modelljét is megmutatta, különösen az „Északi szél” és a „Bukott Icarus” tetszett. Muchina és Marjorie hamarosan összebarátkoztak és még mielőtt mindent megtekintettünk volna, a szobrásznő megígérte, hogy Marjorie fejéről és válláról márványmellképet készít. Ennek nagyon megörültem. Bizonyára nagyon szép lesz, mert a művésznő alakjait igen nagy mértékben idealizálja. Nagyon érdekes látogatás lesz.
A mult héten az aszerbejdzsani művészek kiállítása volt a fővárosban. A külügyi népbiztosság előzékenyen gondoskodott arról, hogy megtekinthessük az aszerbejdzsani színtársulat előadásait.
Este népi táncokat láttunk a Nemesek Palotájában — az arisztokratikus színezetű tiszti klubban, ahol a nagy perek tárgyalásait is tartották. Marjorie most látta először az épület belsejét, szinte a lélegzete is elállott: a felségesen szép, hosszú folyosók, széles lépcsők, a kék-fehér falakon gyönyörű Wedgewood-díszítések, a szobák nemes méretei és mindenekfelett a világítás nagy hatást keltettek benne. De a táncok is igen szépek voltak. Csupa népi tánc, az egész Únió területéről a legszebbek, a táncosok Oroszország különféle tájairól sereglettek össze. A tempó, mint mindig, igen gyors volt. A táncosok mozgékonysága és összjátéka csodálatos, elbűvölő álomvilágnak tűnt az egész.
A nagy vidéki opera
Tegnap este az aszerbejdzsani színtársulat operaelőadására mentünk. A bemutató a „Bolsoj-Filial-Színház”-ban folyt le, itt még eddig nem jártunk. Az előadás érdekes, különleges volt. Nagy és impozáns színpadi képek. A zenekarban és a színpadon összesen mintegy háromszáz ember működött. Hatvan zenészt számoltam meg és a színpadon többízben egyszerre mintegy kétszázan mozogtak. Nemzeti operát adtak, Kerogly volt a címe, ami azt jelenti: A vak fia. A jellegzetes történet arról szól, hogyan nyomja el az uralkodó kán a népet; lovászmesterének kiszúratja szemét, mert nem tudja elhozni számára a kívánt lovat. A lovász fia azután, bandita-népvezér lesz és bosszút áll. Sajátos, érdekes színjáték.
Erről jut eszembe, hogy legutóbbi nagy estélyünkön az egész diplomáciai kár szinte megdermedt bámulatában, midőn valami hatvan vagy hetven szovjet vezető egyéniség jelent meg társaságunkban. Csupa színpadi, zenei, irodalmi, művészi vagy közéleti kiválóság. A nagy ebédlőt bálteremmé alakítottuk át. Szovjetvendégeink is ottmaradtak a táncra és nagyon jól mulattak. Sokan kérdezősködtek Felőled és nagyon érdekelte őket, mit csinálsz. Mind tudta, hogy a moszkvai egyetemen előadásokat hallgattál és sok szépet, jót mondtak Rólad.
Remélhetőleg egy héten belül sikerül felkeresnünk a legnagyobb élő orosz festő, Geraszimof műtermét. Bizonyára emlékezel a Tretjakof-képtárban levő hatalmas festményre: szovjettábornokok ülnek a tanácskozóasztal körül egy palota termében — ez az ő műve. Tudod, ez az a kép, amelyet a művésznek a mult nyáron lezajlott hazaárulási perek után át kellett festenie, hogy Tuchacsevszkit és néhány más tábornokot eltávolítson, mielőtt a képet a párisi világkiállításon bemutatták. Geraszimof eddig az egyetlen művész, aki a legmagasabb kitüntetést, a Lenin-rendet megkapta. Mondják, kitűnően beszél angolul és egy ideig cowboy volt az USA-ban. Örülök, hogy megismerkedhetem vele.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 április 4.
Újsághírek szerint a japán nagykövet a külügyi népbiztosnak tiltakozó jegyzéket nyújtott át, amelyben azt állítja, hogy a Szovjet katonai segélyt nyújt Kínának.
Litvinov állítólag erre azt felelte, hogy fegyvert és egyéb hadifontosságú anyagot eladnak ugyan Kínának, de ennek a nemzetközi jog szerint semmi akadálya sincsen. Azt viszont tagadta, hogy csapatokat vagy egyes katonai személyiségeket küldtek volna Kínába, hogy résztvegyenek a hadműveletekben.
A kínaiak oldalán különböző nemzetek önkéntesei harcolnak és nincs tudomása arról, hogy a japán kormány ez ellen tiltakozott volna.
Kínának és Japánnak egyaránt módjában áll, hogy fegyvert vásároljon külföldön.
LEVÉL HONORABLE STEPHEN T. EARLYNAK
Moszkva, 1938 április 4.
Kedves Steve!
Mióta megérkeztünk, az események torlódnak. Ez nem is csoda. Moszkvában az ember egy pillanatig sem unatkozhatik.
A Szovjetúnió a világbéke megőrzésének hasznos bástyája lehetne. Szomorú, de való tény, hogy az európai demokráciák minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezt a nagyhatalmat teljesen elszigeteljék a világ többi részétől, kivált Nagybritanniától és Franciaországtól, amivel egyben kezére járnak a fasisztáknak.
A fasiszták külföldön azt a hírt terjesztik, hogy Sztálin uralma már a végét járja. Az itteni diplomaták közül azonban senki se hiszi, hogy a hadsereg nem hű a Kremlhez és hogy az államosított ipar csődöt mondjon. Az alapos megfigyelők, sőt még a Szovjet iránt ellenséges államok képviselői is itt helyben hangoztatták előttem, hogy ha csak valami baleset, politikai gyilkosság vagy államcsíny nem okoz váratlan változást, ez a kormányrendszer szilárd, ütőképes hadsereg áll rendelkezésére, ipari fejlődése elsőrangú és egy világháborúban igen jól megállná helyét.
A magam részéről nem hiszem, hogy a kommunizmus éveken belül komolyan veszélyeztethetné a világot. A jelenlegi rendszer nem kommunizmus. Ez szocializmus, még pedig módosított kiadásban s hogy a gépezet működjék, még így is egyre több engedményt kell tenni a kapitalista és individualista módszerek felé. Már pedig a hatalom urainak — a kormánynak — ügyelnie kell arra, hogy a gépezet jól működjék. Az ember ősi természete így ismét érvényesül. Ezért aztán a gyakorlatban egyre kell változtatni a módszereket, főként mérsékelt irányban. A francia nagykövet azt fejtegette nekem, hogy Sztálin szilárdan kitart a Komintern (a világforradalom eszméjét terjesztő szervezet) mellett, de nem mintha szívügye lenne, hanem csupán katonai és stratégiai szükségből: a francia nagykövet szerint, Sztálin a szocializmust először a Szovjetunióban szeretné megvalósítani, így mutatná be a világnak életképességét: valóságos szemléltető oktatásnak szánja. Trockij ezzel szemben minden erejével, a világforradalomért harcol, mert szerinte enélkül a kommunizmus eredményes nem lehet.
Meggyőződésem szerint ez a nép hatalmas és egyre növekvő befolyást fog gyakorolni Európa és az egész világ sorsára. Ez az ország óriási emberanyagának és a föld rengeteg természeti kincsének elkerülhetetlen folyománya. Ezek az emberek most ébrednek lehetőségeik tudatára. Az általános népoktatás, a technikai kiképzés, az osztályokat elválasztó korlátok ledöntése és a minden irányban utat nyitó kezdeményezések már kinyitották az itteni ifjúság szemét. A tudás és a tőke megmutatta, minő teljesítményekre képes az ipar és mit jelent az ipari fejlődés: ezzel megnyílt az út az ígéret földjére, a magasabb életszínvonal felé. A falusi ifjúság, ez a szabad természetben felnőtt, friss, életképes, energikus, erőteljes emberanyag a városba tódul és az út előttük nyitva áll. Mindegy, hogy kikből áll a kormány — ezeket az erőket többé megállítani nem lehet. Nézetem szerint az ország gazdasági fejlődése ma ott tart, ahol az Egyesült Államok tartott mintegy hatvan év előtt és lehetőségei felmérhetetlenek.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJETÚNIÓ BELSEJÉBEN TETT
TANULMÁNYÚTRÓL
Moszkva, 1938 április 12.
Sir!
Háromhetes utazás előtt állok, hogy személyesen tekintsem meg Aszerbejdzsánban a bakui olajmezőket, a Donyec-medence s a Kaukázus ipari fejlődését, a Szovjetúnió egyes jóléti intézményeit és a déloroszországi kollektív mezőgazdasági telepeket.
Beszámoló jelentésem lesz hivatva arra, hogy kiegészítse és kibővítse tavalyi tanulmányutam alapján előterjesztett beszámolómat. A politikai és a gazdasági helyzet helyes értékelésénél a külügyminisztérium kétségkívül jó hasznát veszi.
Útitervem körülbelül május 2-től—25-ig tart majd, távol Moszkvától. A moszkvai követséggel azonban telefonon ez idő alatt is fenntartom a kapcsolatot. A Szovjetúnió területét nem hagyom el.
Amennyiben időközben európai katasztrófa robbanna ki, természetesen meg fogom változtatni eredeti programomat. Ha a külügyminisztériumtól más utasítást nem kapok, táviratváltásunk értelmében május 2-től körülbelül 25-ig tehát nem leszek Moszkvában.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 április 14.
Mr. Ralph Blake, alkonzul Japánban, Kobe székhellyel, hazafelé átutazóban nálunk volt löncsön. Igen érdekes, nagyon jó megjelenésű fiatalember, a diplomáciai karnak értékes tagja. Intelligens, a dolgok mélyére lát, a vélemények és tények előadásánál nagyon óvatos.
Elmondotta, hogy a háború következményeképpen Japánban gazdasági depresszió jelei mutatkoznak és aggódva fontolgatják annak lehetőségét, hogy a Szovjet légitámadást intéz a japán „papír- és fa városok ellen”.
LEVÉL MILLARD TYDINGS SZENÁTORNAK
Moszkva, 1938 április 14.
Kedves Millard!
A Szovjetúnió jelenlegi elszigetelődését az európai demokráciák valószínűleg jobban megsínylik, mint maga a Szovjet. Az itteni hivatalos személyiségek meglehetősen közömbösen fogadják ezt a fejlődési folyamatot, legfeljebb a kollektív biztonság és a világbékére való kihatásai miatt sajnálkoznak felette. Kétségtelen, mindnyájan teljes mértékben bíznak abban, hogy egyedül is megvédelmezik birodalmukat.
Bolond ez a világ, még könnyen meglehet, hogy a világ demokráciái boldogok lennének, ha egy új világválság esetén az itteni kormány barátságát, hatalmát és békés szándékait az ő érdekükben vetné a serpenyőbe. Higyjétek el, ha ezek a fasiszta diktátorok tovább rohannak tüskén-bokron keresztül, okvetlenül kitör a háború és nem egy ismerősöm hangoztatja, hogy nem lenne többé élet az élet, ha a fasiszta diktátorok szabnák meg rendjét. A veszedelem küszöbön áll. Európában „vágyálmokat” kergetnek és struccpolitikát űznek szimpla és elemi erőkkel szemben, melyeket nem akarnak tudomásul venni.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 április 23.
Este férfitársaság volt a nagykövetségen. Jelen voltak: Denny (Times), Deuel (United Press), Massock (Associated Press), Barnes (Tribune), Williams (Kereskedelmi Kamara), valamint a követség személyzetéből Minor és Andersen. Joe Barnes éppen a Moszkvától keletre, az Uralban levő iparvidékekről tért vissza és sok érdekes tudósítást hozott az ott megindított óriási arányú fejlődésről. Spencer Williams pedig spanyolországi kiruccanásáról érkezett meg. Spanyolországban gyakran találkozott Charlie Nuterrel. Szivettépő képet adott Madridról, de azért nagyon mulatságos elbeszélő.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 április 30.
A brit nagykövet mint a diplomáciai testület doyenje, március 17-én köriratot intézett az összes diplomáciai missziók vezetőihez. Mindnyájunkat felszólított, intézzünk közösen tiltakozást a külügyi népbiztossághoz a szovjethatóságok ama határozata ellen, mely szerint az ország területét elhagyó összes diplomaták személyi podgyászát átvizsgálják és e „szolgálat” fejében még illetéket is szednek. A körirat véleményünk közlésére kért fel, tanácsosnak tartjuk-e a javasolt demarsot.
Nagy csodálattal és tisztelettel viseltetem a brit nagykövet iránt. Azonnal felkerestem és megmondottam neki, hogy véleményem szerint a közös tiltakozó jegyzék nagy balfogás lenne. Panaszunk tárgya alapjában véve jelentéktelen dolog és a Szovjet külügyi népbiztossága nagyon érzékeny, különösen a diplomáciai kar közös lépéseivel szemben. Semmit se nyerhetünk vele, viszont súlyos kihatásai lehetnek fontosabb kérdések felmerülése esetén. Lord Chilston azt felelte, méltányolja álláspontomat s a külföldi diplomáciai képviseletek fejeinek egybehangzó véleménye nélkül nem is kezdeményez semmit.
Állásfoglalásomat azzal egészítettem ki, hogy kifejtettem, elismerem a diplomáciai kiváltságok fontosságát, de lényegesebb, hogy ez az incidens ne váljék politikai kérdéssé és ne zavarja a demokrata országok jelenlegi vagy jövendőbeli nagyobb érdekeit. Ha Chamberlain kísérletei az európai béke megóvása érdekében netán kudarcot vallanak és a háború elkerülhetetlenné válik, úgy a világbéke és az európai demokráciák számára döntő jelentőségű lesz a Szovjetunió állásfoglalása és óriási erőtartalékai. Nem tartom ildomosnak, hogy a moszkvai kormányt egy aránylag jelentéktelen kérdés miatt ingereljük. — A brit nagykövet kijelentette, rokonszenvezik álláspontommal és a diplomáciai kar egyhangú hozzájárulása nélkül nem történik ez ügyben semmi.
Pár nap múlva estebéd volt a brit nagykövetségen, ez alkalommal két vendég, … és … követei félrevontak és arra kértek, hassak oly értelemben a brit nagykövetre, hogy ejtse el az akciót. Értesültek arról, hogy a körirat a Szovjet Külügyi Népbiztosság kezébe került, nagy méltatlankodást keltett és jegyzékünket kétségtelenül ridegen visszautasítaná. Megkérdeztem, miért nem beszélnek személyesen a brit nagykövettel ebben az értelemben. Erre azt felelték, hogy ők csak kisebb államokat képviselnek s jobb lenne, ha az ügyet én hoznám szóba. Ezt megígértem nekik és meg is tettem. Lord Chilston megértette szempontjainkat és ismét kijelentette, hogy közös határozat nélkül nem kezdeményez semmit.
Egy idő múlva a brit nagykövet sajnálkozva közölte, hogy a diplomáciai lépés mégis elkerülhetetlen és megtételénél számít az én közreműködésemre. Nyíltan megismételtem, hogy az adott körülmények közt a demarsban való részvételtől tartózkodnom kell és a külügyminisztérium az ügyben követendő állásfoglalást teljesen az én megítélésemre bízta.
Hagyományos diplomata szempontból a kérdés komoly volt. A bécsi kongresszus által körvonalazott diplomáciai sérthetetlenség valóban sérelmet szenvedett és súlyosan esett latba az is, hogy a diplomáciai jogok sérelme felett szó nélkül elsiklottunk és azonnal nem tiltakoztunk ellene.
Jelentéktelen ügy, de jellemző az itteni légkörre. Megmutatta, milyen ingerlékenyek az elszigetelt idegvégződések. Másfelől a hagyományos diplomata típusok észjárását is megvilágította. Az incidens tulajdonképpeni jelentősége, hogy — általánosságban szólva — feltárta a diplomáciai kar egyes köreiben uralkodó türelmetlen és titkon ellenséges hangulatot. Némelyek egyenesen „bon ton”-nak tartották, hogy biztos fedezékből ingereljék a Szovjetet. Kötelességem megvallani, hogy a brit nagykövet nem tartozott ebbe a táborba, de mint a diplomáciai testület doyenje vette kezébe az ügyet. Semmi kétségem, hogy egyetért álláspontommal.
Tudomásom szerint az ügyet elejtették és ebben az irányban nem is történt többé semmi.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 május 10.
Feltétlenül megbízható forrásból értesültem, milyen arányban „söpri ki” a szovjetkormány az összes idegen állampolgárokat. Valószínűleg honvédelmi érdekek okozzák ezt a buzgóságot.
Informátorom a következőket közli:
Kormánya és a Szovjetunió közt meglehetősen kiéleződött a helyzet és pedig két okból támadtak nagy nehézségek:
- a)állampolgáraival szemben a Szovjet „likvidációkat”, letartóztatásokat, a Szovjetunió területéről való kiutasításokat foganatosított;
- b)kormányának nem áll módjában saját állampolgárai hazautazását elősegíteni, miután az ország területén nincsen számukra elegendő hely.
Elmondotta, hogy a Szovjetunióban országának mintegy nyolcvanezer állampolgára él, akik közül vagy húszezer van jelenleg letartóztatásban. Az ország belsejében egész falvak férfilakossága hiányzik; a férfiakat letartóztatták, távoli vidékekre deportálták, a visszamaradt asszonyok és gyermekek helyzete valóban nyomorúságos. A szerencsétlen visszamaradtak csapatostul jönnek moszkvai követségükre és segítséget kérnek. Kormánya ezer-ezerkétszáz embert még csak valahogyan hazaszállíttathatna, de a szovjetkormány csak úgy hajlandó elutazásukhoz hozzájárulni, ha mindnyájan egyszerre hagyják el a szovjet területét, másképpen nem ad kiutazási engedélyt. Ez teljesen lehetetlenné teszi a hazaköltöztetést és súlyos bonyodalommal jár. A letartóztatottak hazáját képviselő diplomáciai missziónak nem adnak engedélyt, hogy a foglyokat felkeressék és beszéljenek velük. A követ igen szomorú képet festett ezekről az állapotokról és több más nagykövettől is hasonló értelmű beszámolót hallottam. A moszkvai kormány nyilván bizonyára alapos okokból nemcsak a konzulátusok bezárásánál jár el kíméletlenül, hanem a külföldieket is tömegestől utasítja ki.
Azt is hallom, hogy ez intézkedésekkel egyidejűen az itteni kormány a szovjethatár egész hosszában mérföldnyi széles „senkiföldjét” létesít, hogy ezzel az ország területére való minden beszivárgást meggátoljon. Kétségtelen, hogy a kormány háborútól tart és a legteljesebb mértékben „résen áll”. Erre éppen elég bizonyítékunk van: országszerte kémkedési perek, tisztogatási akciók, tömeges deportálások, konzulátusok bezárása, a békés ipari termelésnek harckocsik gyártására való átállítása, a hadsereg újjászervezése, stb., stb.
Coulondre francia nagykövet közli velem, hogy a repülőgépgyártás elérte havonként a négyszáz, tehát az évi négyezernyolcszáz darabot. Megkérdeztem tőle, hogy értesülése megbízható forrásból származik-e; ő azonban teljesen biztos a hír valóságában.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 május 10.
Ma reggel kábelsürgönyt kaptam derék jó öreg cimborámtól, Joe Tumultytól. Közli velem, hogy a szenátus Belgiumba nevezett ki nagykövetnek.
Igazán a jószerencse mentett meg attól, hogy ilyen körülmények közt kelljen Németországba mennem.
Látogatást tettem ….. követnél. Nagyon intelligensember, tudós típus. Megemlítette, úgy látja, az itteni diplomáciai testület számos tagja csak azért jött ide, hogy valami bírálni valót találjon. Megjegyzése nem lepett meg, csak az, hogy ki merte mondani.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 május 14.
Coulondre francia nagykövet igen tehetséges ember, diplomáciai szolgálatban őszült meg. Jóeszű, gondolkodó fej. Gyakran ültünk össze s mindig nyíltan beszélt velem.
A cseh helyzet és a német propaganda pergőtüze nyugtalanítja. Coulondre véleménye szerint ez a rendszeres uszítás arra vall, hogy a németek agresszív lépésre szánták el magukat Csehszlovákia irányában. Úgy látja, hogy a cseh határokon lefolyó „német hadgyakorlat” már kimondottan fenyegetés jellegű és „mindent jelenthet”. Közölte velem, hogy kormánya energikus jegyzéket nyújtott át Berlinben és közölte, hogy egy Csehszlovákia elleni támadás esetén a francia hadsereg megindul. Ezzel kapcsolatban keserűséggel emlegette Chamberlaint és a Downing Streetet. A brit külügyminisztérium nagyon csöndesen beszélt Berlinben. Ha Franciaország Csehszlovákia segítségére siet, a helyzet nagyon komolyra fordul: Nagybritanniának megfontolás tárgyává kell majd tennie, köteles-e Franciaországot támogatni. Már pedig Coulondre meggyőződése szerint az angolok ezt nem fogják megtenni. Azt mondta, „Hitler ezen a nyelven nem ért”. Ez csak Ribbentrop malmára hajtja a vizet, aki Hitlert állandóan azzal a tanáccsal áltatja, hogy „bármi történik is”, Nagybritánnia nem mozdul.*
―――
* Coulondre véleménye a francia sárgakönyvben is nyilvánosságra került, csupán ezért bátorkodom e helyen is nyilvánosasságra hozni.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni