Hitler elindul
1938 március 14—július 5
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJETUNIÓBAN URALKODÓ
ÁLTALÁNOS HELYZETRŐL
Moszkva, 1938 április 1.
Szigorúan bizalmas!
Sir!
Bátorkodom röviden összefoglalni az itteni helyzetet. Litvinov népbiztostól szerzett értesülésem szerint az itteni kormány úgy tudja, hogy Távolkeleten, Kínában Japán helyzete nehezebbre fordult és a kínaiak most sikeres ellenállást folytatnak. A szovjetkormány nem tagadja, hogy mély rokonszenvvel viseltetik Kína iránt, de kínosan ügyel arra, hogy fenntartsa — legalább is egyelőre — Japánnal a békét.
Határkérdések
Egyfelől a Szovjet, másfelől Afganisztán, Perzsia és Törökország közt komoly határ- és egyéb vitás kérdések forognak fenn. Kapcsolatuk nem barátságos. A kölcsönös magatartás merev és elutasító.
Miután a Romániában székelő szovjetkövet Rómába, a fasiszta kormányhoz menekült, a szovjet-román kapcsolatok kissé kiéleződtek. A lengyel külpolitikai helyzet határozottan rosszabb, mint eddig is bármikor ittlétem alatt, de mindkét kormány nyilvánvaló gondot fordít arra, hogy a kapcsolatot fenntartsa. Finn-, Észt- és Lettországban egyes jelenségek arra vallanak, hogy a németek támadó fellépésének sikere erős hatást keltett. A litván események időpontjáig ezek az országok mindinkább és egyre határozottabban elhidegültek a szovjetkormány iránt. Ezt azonban csak azokból a megjegyzésekből következtetem, melyeket beszélgetéseink folyamán az említett országok diplomáciai képviselőitől hallottam. A litván incidens óta azonban magatartásuk megváltozott. Kétségtelenül az a meggondolás vezeti őket, hogy a Szovjettel való barátság fenntartása kívánatos, mert támaszt és védelmet jelent országuk függetlensége számára német vagy lengyel támadás esetén.
Az általános helyzet
Mint már kábelen jeleztem, Litvinovnak az a határozott meggyőződése és ebben egyetért vele az egész ország, hogy Európára fasiszta békét fognak kényszeríteni és hogy végül is Nagybritannia meg a Szovjetúnió kivételével egész Európa fasiszta lesz. Litvinov véleménye szerint Itália majd cserbenhagyja Németországot, úgy mint a világháborúban és a Szovjetúnió nem várhat külső segítséget, függetlenül és egyedül kell kitartania, a gyakorlatban máris ez a helyzet. Franciaországra számítani nem lehet s amíg a Nagybritanniában hatalmon levő „reakciós elemek” meg nem buknak, semmi remény sincs arra, hogy a közerkölcsön alapuló törvény és rend a nemzetközi viszonylatokban érvényesüljön. Egyelőre azonban semmi jel sem vall arra, hogy ez rövidesen bekövetkezik. Önnek a Nemzeti Sajtóklubban tett nagyvonalú kijelentése hatalmas segítséget jelent, de gyakorlati megvalósítás híján „sajnos, mit sem ér a fasizmus kíméletlen erőivel szemben”.
Az ipari fejlődés
A Szovjetúnió vezetői nem titkolják, hogy az ipar és mezőgazdaság bürokratikus igazgatásának is megvannak a maga gyengéi. Mindazonáltal ez a hatalmas mesebeli óriás impozáns eredménnyel csörtet minden akadályon át előre. Oly nagy a bőség, hogy ehhez képest a veszteségek jelentéktelenek Az ország gazdagsága gyarapszik. Emberemlékezet óta tavaly volt a legnagyobb termés. Az anyagi helyzet egyre javul. A háborús készülődés rengeteg költséget emészt fel, az összbevétel huszonöt százalékát s ez megakadályozza a tömegek életszínvonalának nagyobbmérvű emelkedését és az áruk helyes elosztását. Javulás jelei mindazonáltal e téren is láthatók, például egyre több a gumicipő, a magas csizma és általában a jó lábbeli.
A lépten-nyomon látható új épületek, utak, közművek, hidak, csatornák és egyebek már magukban véve is impozánsak, de különösen megkapó, milyen gyorsan épülnek. Az elmúlt év folyamán Moszkva egyes részeinek képe teljesen megváltozott. A történelem valószínűleg azt fogja feljegyezni Sztálinról, hogy felépítette Oroszországot és Nagy Péter egyenes utóda. Csupán az utolsó tizenkét hónap leforgása alatt Moszkvában százötvenhét iskolát építettek.
A titkosrendőrség a külföldi diplomáciai missziók szovjet alkalmazottainak letartóztatásáról sem riad vissza — beleértve a miénket is. Ez a különös tisztogatási akció kétségtelenül politikai természetű. A kormány vezető tagjainak nekem tett kijelentései szerint ezt az akciót a párt vezető emberei tervszerűen indították meg: ők maguk is sajnálják, hogy erre szükség mutatkozott, de ha kötelességről van szó, nem engedhetnek meg maguknak semmiféle szentimentalizmust vagy gyöngeséget. Az a nézetük, hogy forradalmakat nem lehet illatszerpermetezéssel megnyerni. A proletariátus érdekében indított korábbi mozgalmak gyöngeség vagy helytelenül alkalmazott szentimentalizmus következtében buktak el. Beismerik és sajnálják, hogy szükségképpen sok ártatlan embernek is szenvednie kell, de álláspontjuk az, hogy így kellett cselekedniük, hogy az ügyet megmentsék, mert ez mindennél fontosabb. A proletariátus sikeres felemelkedése történelmi szemszögből nézve majdan igazolni fogja a jelenlegi intézkedéseket.
Háború és háborús érzület
Az ezidei hadikiadások valószínűleg még nagyobbak lesznek. Szinte lázas háborús készülődés tünetei észlelhetők. Utasok mondják, hogy hatalmas élelmiszerkészletek, katonai szállítmányok, harckocsik, torpedórombolók, repülőgépek, teherautók és más effélék szakadatlan áradata özönlik Távolkelet felé. Itt, Moszkvában szövött-áruban mutatkozik hiány, ami mult évben nem volt észlelhető: a hadsereg szükségleteivel magyarázzák.
Azokat az iparágakat, amelyek közvetlenül a hadfelszerelés számára dolgoznak, röviddel ezelőtt a hadsereg közvetlen vezetése és felügyelete alá helyezték.
A távolkeleti hadsereg különféle becslések szerint 250—500.000 emberből áll. Azt állítják, hogy teljesen önellátó és élelmiszerkészlete, felszerelése két esztendőre elegendő. Egymilliókétszázezer fiatalembert hívnak be évenként kiképzés céljából. Állandóan arról suttognak, hogy a nyugati határ teljes hosszában titokban, gyorsan utakat és erődítményeket építenek. A hadsereg állandó létszáma állítólag egymilliókétszázezer ember.
Az utolsó esztendőben itt igen jelentős fordulat történt, mely a jövőre nézve messzemenő következményeket sejtet. Országszerte az idegenek iránt ellenséges indulatú politika kezdődött, gyorsan elterjedt s nemcsak az egyes külföldiek, az egyének ellen, hanem a kormányok ellen is megnyilatkozott.
Ez az időszerű mozgalom kétségtelenül egy évvel ezelőtt, Sztálin beszédével kezdődött. Sztálin ebben a beszédben, az összes kapitalista államok ellenséges érzelmeiről szólt és kihangsúlyozta, hogy a Szovjetuniót ellenségek veszik körül. A mozgalom kétségtelenül új erőre kapott, amikor idegen nemzeteknek és külföldi diplomáciai misszióknak a Szovjetúnióban folytatott kémkedését és titkos hírszerző tevékenységét leplezték le.
Mult esztendőben egész nyáron folyt a külföldiek kiutasítása a Szovjetúnióból. A francia nagykövetség francia állampolgárok érdekében is hiába lépett közbe. E politika megvalósítására a titkosrendőrséget használták fel. Magatartása és eljárási módja kérlelhetetlen. Belenyúlt úgyszólván minden külföldi intézménybe: külföldi sajtóirodákba, külföldi üzleti vállalatokba, még a nagykövetségekbe és a követségekbe is — és valamiféle vád alapján elfogott és letartóztatott számtalan szovjet állampolgárságú alkalmazottat.
Tizennégy nemzet konzulátusát zárták be. Ennek foganatosítása ellenmondást nem tűrő egyszerű kijelentéssel történt, az idegen nemzetek érzékenységét fölényesen semmibevették, sőt egyes esetekben szinte arra következtethetünk, hogy a diplomáciai kapcsolatok esetleges megszakítását se bánják. Úgy hallom, hogy a szó szoros értelmében ezerszámra tették át a határon az idegen állampolgárokat, akik azután Görögországba, Törökországba, Perzsiába és más szomszédos országokba távoztak. Az afgán határ teljes hosszában egy ötven kilométer széles és kétezer kilométer hosszú sávra vesztegzárat rendeltek el, hogy elejét vegyék minden beszivárgásnak.
Szovjet önbizalom
A Szovjetúnió magatartására nagy hatással volt a fasiszta kormányoknak az a törekvése, hogy ezt a birodalmat a világ minden nemzetétől elszigetelje, valósággal vesztegzár alá helyezze. Megtorlás gyanánt viszont a szovjetkormány nyilván elhatározta, hogy ebben a viszonylatban „Heródesebb lesz Heródesnél”. A szovjetkormány pedig elég hatalmas ahhoz, hogy maga csapjon le először, már pedig ha veszély fenyegeti, nem végez félmunkát.
A tisztogatások, a terror, a háborús propaganda és az ellenséges szomszédok fenyegetése ellenére semmi kétség, hogy az itteni kormány rendületlenül bízik abban, hogy egyedül is védekezni tud. Kalinin elnök, a kormány feje, Molotov és Litvinov külügyi népbiztos külön-külön is hangsúlyozták ezt előttem és meggyőződésem szerint valóban így gondolkodnak. Litvinov népbiztos röviddel ezelőtt is sajnálkozását fejezte ki előttem afölött, hogy a világ demokráciái nem hajlandók egyesülni a kollektív biztonság és a világbéke érdekében. Egyben világosan azt is kijelentette, hogy a demokráciák „a világbéke és az igazság követelményeivel ellentétben továbbhaladnak az ostobaság és a közöny eddigi útján”, a Szovjetúnió azt sem bánja, mert egymagában is elég erős. Mindnyájan bíznak abban, hogy a kormánynak nincs oka félnie, nem szorul segítségre és ha külső támadás éri, bármennyi ideig megállja helyét és nem kell tartania a következményektől.
A diplomácia veteménye
A külföldi diplomatákkal folytatott beszélgetéseim során meggyőződtem arról, hogy egybehangzó véleményük szerint Sztálin uralma politikailag erős és közvetlen veszély nem fenyegeti. Sőt többnyire éppen ellenkező a véleményük. Hangoztatják, hogy a kormányrendszert még Sztálin természetes halála sem rendítené meg, különösen akkor nem, ha a pártszervezetnek ideje marad a hírnek nyilvánosságrajutása előtt utódról gondoskodnia. Általános vélemény szerint a szocialista államrendszer még egy palotaforradalom sikerének esetén is fennmaradna. Általában azt tartják, hogy Sztálin biztos kézzel kormányoz, egyensúlyban tartja az egyes hatalmi tényezőket és biztosítja az engedelmességet. Hacsak valami erőszakos incidens nem történik, valószínűtlen, hogy nyílt lázadásra kerüljön a sor a hadsereg, a titkosrendőrség, a sajtó és a jól működő propagandaszervezet óriási hatalma ellen.
A Szovjet magatartása az Egyesült Államokkal szemben
Súrlódások mindig voltak és lesznek, véleményem szerint azonban egészen biztos, hogy az elmúlt év folyamán a szovjetkormány sokkal több előzékenységet tanúsított az Egyesült Államok itteni képviselete, mint bármely idegen ország diplomáciája iránt. Litvinov külügyi népbiztos maga mondotta ezt nekem és biztosított arról, hogy „a Szovjetúnió többet fog tenni az Egyesült Államokért mint bármely más nemzetért”. Ennek oka valószínűleg az, hogy az itteni hivatalos személyek — csupa tehetséges, energikus ember —, valamint a nép is általában barátságot, jóindulatot tanúsít az Egyesült Államok iránt. Úgy érzik, hogy mi is jóbarátaik vagyunk, velük ellentétes érdekeink nincsenek, nem kívánjuk azt, ami az övék és semmi közös érdekünk sincsen a Szovjet közvetlen ellenségeivel. A vezető férfiak nagy elismeréssel viseltetnek Roosevelt elnök személye és — ahogyan mondják — „csodálatos teljesítményei” iránt. Ugyancsak nagyra tartják az államtitkár törekvéseit, hogy a gazdasági egyensúly megteremtésével mozdítsa elő a világbékét.
Jóindulatú magatartásuk azonban nem befolyásolja őket, hogyha életbevágó érdekeikről van szó, amit az adósságok és a Komintern kérdésében elfoglalt álláspontjuk is bizonyít. Minden ízükben reálpolitikusok. Mindazonáltal az a meggyőződésem, hogy magatartásuk „a legteljesebb mértékben baráti jóindulatú” és szöges ellentétben áll az idegenekkel szemben itt általánosan megnyilvánuló ellenséges érzülettel. Külföldieket — németeket, lengyeleket, olaszokat — százszámra tartóztattak le és diplomáciai képviseletük tagjai a bírósági tárgyalások előtt sikertelenül próbálkoztak engedélyt nyerni, hogy meglátogassák őket vagy beszéljenek velük. Az USA állampolgáraival kapcsolatban csak két ilyen eset merült fel és ekkor ily irányú kérelmünket haladéktalanul teljesítették és már maga ez a gyors elintézés is meglepő volt, ellentétben más diplomáciai képviseletek hasonló esetekben szerzett tapasztalataitól. Nagykövetségünk tisztviselői mindkét esetben engedélyt kaptak arra, hogy a vádlottakat a bírósági tárgyalás előtt felkeressék és beszéljenek velük.
Összefoglalás
A jelenlegi rendszer jó munkát végez. Számos kitűnő vállalkozásba fogott, melyek rokonszenvet és nagy csodálatot keltenek. De nincs az a nagy önzetlenség, nincs az az emberbaráti törekvés, nemes és nagy célkitűzés és nem lehet a proletariátus életszínvonalának emelésére annyi értéket előteremteni és annyi jót tenni, hogy mindez ellensúlyozhatná a személyes és a politikai szabadság hiányát, ha ezt a további belső fejlődés veszélyeztethetné.*
―――
* Véleményem szerint a szovjet kormányrendszer a jövőben két különböző irányban fejlődhetik. Lehetséges, hogy a végletekig alkalmazza forradalmi módszereit. Vagy pedig a rendszer eltolódik tovább „jobbfelé” és az államszocializmusnak demokratikusabb, kevésbé szélsőséges formáját alkotja meg. Egyes jelek arra vallanak, hogy ilyen eltolódás van készülőben. A Szovjetuniót azonban semmi sem állíthatja meg útjában.*
Akár fennmarad, akár bukik ez a kormányrendszer, Véleményem szerint a Szovjetúnió nemzetközi jelentősége politikai és gazdasági szempontból egyaránt növekedni fog. Az utolsó nyolc év folyamán mind az ipar, mind a tudomány terén óriási és csodálatos teljesítményeket hozott létre. „Az oroszlán már vért szagolt.” Az ország természeti kincseinek kiaknázását, a gazdasági javak fokozását semmi sem akaszthatja meg, még egy új forradalom, egy rendszerváltozás sem. Az ország ifjúságának becsvágya már felébredt. A művelődésre nagy lehetőségek nyíltak. Nagy gondot fordítanak a tudományos és másirányú kiképzésre és ezt mindenki számára hozzáférhetővé tették. A fajok és osztályok közti sorompók leomlottak, az egyéni érvényesülésnek nincsenek akadályai. A fejlődés további menetét ellenállhatatlanul viszi előre ennek az aránylag még fiatal nemzetnek, a természetes és friss népnek immár lebírhatatlan ereje. Az ország jelenlegi gazdasági és ipari fejlődésének foka szerintem az USA hatvan évvel ezelőtti állapotához hasonlítható.
Meggyőződésem szerint a következő nemzedék már tapasztalni fogja, hogy ez a nép nemcsak Európa, de az egész világ életfeltételeit sorsdöntő módon fogja befolyásolni.
A szovjetkormány egyes európai kormányok diplomáciai képviseleteivel szemben gyakran igen ridegen jár el, sőt éppenséggel sértő magatartást tanúsít, mindazonáltal ezek a kormányok változatlanul fenntartják moszkvai képviseleteiket és kapcsolataikat. Nézetem szerint ez bölcs és előrelátó politika. Nagy erők működnek itt és még nagyobbak vannak keletkezőben. Mindennek elkerülhetetlen, messzeható következményei lesznek.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 április 14.
Éppen most olvastam Sir Walter Citrine könyvét a Szovjetről. Pompás írás. Bírál is, lelkesedik is, egyiket se viszi túlzásba. Azt hiszem, kitűnően tolmácsolja a brit munkáspárt magatartását. A munkáspárt lelkesen száll síkra minden tervért, melynek célja a munkások életszínvonalának emelése, a javak szervezettebb és igazságosabb elosztása és a gazdaságilag gyöngébbek nagyobb szociális biztonsága — másrészt kitart amellett, hogy ez előnyök fejében ne menjenek veszendőbe a polgári szabadságjogok s az individualisztikus társadalom ama lényeges feltételei, melyek eddig az emberi szabadság és az egyéni lehetőségek oltalmazói voltak. A most lezajló világtörténelmi küzdelemben két eszme mérkőzik: egyfelől a nemzetiszocializmus áll, másfelől a mi ideáljaink. Szerény véleményem szerint a brit munkásmozgalom törekvése józan és bizalomraméltó: erős, kiegyensúlyozott és kiváltképpen makacsul tart ki „a fontolva haladás” mellett, hogy a nehezen kivívott szabadságjogok valamiképpen veszélybe ne kerüljenek s veszendőbe ne menjenek
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!