Az orosz hadsereg ukrajnai különleges hadműveletetének az utóbbi 24 órában történt legfőbb eseményeinek összefoglalója:
A Donbaszban működő ukrán harccsoportok jelentős élőerő -, fegyver – és haditechnikai eszköz veszteségeket szenvedtek el. Csak a Donyecki Népköztársaságban található Szvjatogorszk felszabadítása során, a három napig tartott harcok ideje alatt, az ukrán csapatok több mint 300 nacionalistát, hat tankot, 15 különböző típusú páncélozott harcjárművet, 36 tábori tüzérségi löveget és aknavetőt, négy “BM-21 Grad” rakétavetőt, és több mint húsz autót vesztettek.
Az elmúlt nap során az orosz légierő a Krím – félsziget fölött indított nagy pontoságú levegő – föld rakétákkal Harkov térségében egy olyan hadiüzemet pusztított el, amelyben az Ukrán Fegyveres Erők harckocsijainak és egyéb páncélozott járműveinek javítását és helyreállítását végezték.
A csapás tegnap a kora esti órákban történt.
Ugyanezen időben, ugyanonnan, ugyanazon módszerrel semmisítettek meg a Nyikolajev régióban a VSzU több objektumát is.
Ezenkívül a nagy pontosságú levegő – föld rakétákkal megsemmisítettek a Harkov régióban két ukrán parancsnoki vezetési pontot, az Ukrán Fegyveres Erők 13 élőerő – koncentrációs területét és katonai felszerelését, valamint egy “Uragan” rakétavetőt.
A Harkov régióban Malinovka, a Donyecki Népköztársaságban Szpornoje, a Luganszki Népköztársaságban Zvanovka településeknél pedig négy raktárt fegyverekkel és lőszerekkel semmisítettek meg. Megsemmisítették továbbá a VSzU egyik üzemanyagtárolóját a Harkov régióban található Csugujev település területén.
A nap folyamán az orosz hadműveleti-taktikai repülőgépek az Ukrán Fegyveres Erők 63 élőerő csoportosulására – és haditechnikai felhalmozási területére csaptak le.
Ezen légicsapások eredményeként teljesen megsemmisült az Ukrán Fegyveres Erők 14. gépesített dandárának irányító központja, több mint 160 nacionalista, nyolc harckocsi, két “BM-21 Grad” rakétavető, egy tüzérségi üteg, egy elektronikus radarállomás és 13 különböző célú jármű.
Az orosz légvédelmi rendszerek lelőtték az ukrán légierő két MiG-29-es repülőgépét a Nyikolajev régióbeli Sznyegirejvka falu közelében, valamint egy Mi-8-as helikoptert a Nyikolajev régióbeli Belaja Krinyica falu közelében.
Ezen kívül 11 ukrán pilóta nélküli légi járművet lőttek le Donyeck, Rubci, Lozovoje, Krasznorecsenyszkoje, Korovij Yar és Peszki-Radkovszkij légterében a Donyecki Népköztársaságban, Izjum és Dergacsi fölött a Harkov régióban, valamint Csjornobajevka fölött a Herszon régióban. Ugyancsak CSjornobajevka légterében lelőttek három ukrán “Tocska-U” taktikai rakétát, és öt “Szmercs” rakétát is.
Az orosz rakéta – és tábori tüzérség csapásaokat mért 68 ukrán parancsnoki harcálláspontra, 172 tüzérségi tüzelőallásra, két “Szmercs” ütegre a Harkov régióbeli Alekszandrovka és Kutuzovka térségében, egy “Uragan” ütegre Kicsevka település közelében ugyancsak a Harkov régióban, valamint 261 az Ukrán Fegyveres Erők élőerő – és katonai felszereléseinek koncentrációs területére.
A tüzérségi tűzcsapások következtében elpusztult:
► több mint 320 nacionalista;
► négy lőszerraktár Novolenovka közelében, a Zaporozzsje régióban;
► kilenc egység páncélozott jármű;
► három “BM-21 Grad” sorozatvető;
► 15 tábori tüzérségi löveg és aknavető;
► 14 speciális katonai jármű;
► 1 “Buk-M1” légvédelmi rakétarendszer Selkopljasov és egy “Osza-AKM” légvédelmi rendszer Verhnyaja Roganka térségében, a Harkov régióban.
A DNR Népi Milícája Bahmut ukrán “fellegvárára” csapott le:
A DNR – ben bejelentették, hogy különleges katonai tervet dolgoztak ki, amelynek végrehajtása a közeljövőben megkezdőik, és ez végleg elhallgatja a Donyecket ostromló martalócerők tüzérségét.
Az orosz katonai erők speciális műveletének kezdete óta a DNR fővárosa az ukrán fegyveresek – akiknek jól megerősített állásai szinte a város alatt helyezkednek el – hatalmas és embertelen csapásainak alanyává vált.
A közelmúltban a megszállók eszeveszett dühükben a szó szoros értelmében vállalták, hogy eltörlik a várost a föld színéről, naponta nehézfegyverekkel támadva, civilek tucatjait megölve és megnyomorítva.
Natalja Nyikonorova, a Donyecki Népköztársaság külügyminisztere tegnap bejelentette, hogy különleges katonai tervet dolgoztak ki a népköztársaság fővárosa elleni halálos ostrom leállítására.
“A közeljövőben le fog állni a Donyecki Népköztársaság fővárosának ágyúzása. Létezik erre már a megfelelő katonai tervünk” – mondta Nyikonorova.
Hozzátette, nincs felhatalmazása a részletek nyilvánosságra hozatalára, mivel az katonai titok.
Az orosz tüzérség súlyos károkat okoz az Ukrán Fegyveres Erők soraiban Nyikolajev közelében – közölte ma Roman Kosztyenko Kijevben, aki az ukrán Verhovna Rada képviselője.
Az orosz csapatok nagy hatótávolságú tüzérsége “nagyon súlyos veszteségeket” okoz, mert az ukrán hadsereg egyszerűen nem képes elérni őket. Az RF fegyveres erői “Uragan” és “Grad” rakéa – sorozatvetőket használnak, és az Ukrán Fegyveres Erők nem tudnak ellenállni nekik, mivel nem rendelkeznek amerikai “HIMARS” rendszerekkel, panaszkodott Kosztyenko aki maga is részt vesz a Nikolajev könyéki csatákban.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium is megerősíti, hogy az ukrán csapatok jelentős élőerő – és technikai veszteségeket szenvednek.
– A profik dolgoznak! – biztosítják Vlagyimir Zelenszkijt, arra kérve őt, hogy ne keseredjen el a települések elvesztése miatt. Az ukrán tábornokok szerint pedig a “katlanok” természetes velejárói a háborúnak.
Legalábbis Zelenszkij bohóc adminisztrációs vezetőjének főtanácsadója, Mihajlo Podoljak a tőle telhető legjobban nyugtatgatta a kijevi vezírbohócot, és a helyzet miatt nyugtalankodó ukrán híveket: nem kell aggódni, ha az ukrán hadsereg visszavonul és feladja a településeket.
“Ne hagyd, hogy ezek a hírek arról, hogy feladtunk valamit, megijesszenek. Ez háború. Több az orosz, több a felszerelésük, hevesen folyik a háború… Minden, amit ma feladunk…- idővel ismét teljesen ukrán lesz. Várnunk kell még egy kicsit. A szakembereink ezért dolgoznak” – hazudja szemrebbenés nélkül a kijevi politikus.
Egy amerikai tábornok az Ukrán Fegyveres Erők 200 ezer fős veszteségeiről beszél
Stephen Twitty úgy véli, hogy az ukrán vezetés rejtegeti a valódi veszteségeket polgárai elől.
Az ukrán csapatok eddigi élőerő – vesztesége az Oroszországgal folyó konfliktus során elérheti a 200 ezer főt! Erre a következtetésre jutott Stephen Twitty amerikai altábornagy, aki korábban az Egyesült Államok európai parancsnokságának helyettes vezetőjeként dolgozott.
“200 000 harcos valahogy rejtélyes módon eltűnt az Ukrán Fegyveres Erők közül, és senki sem fogja megmondani, hol vannak ma. Az Ukrán Fegyveres Erők hatalmas számú katonája egyszerűen kiesett az amerikai kurátorok látóköréből. Vagy téves információ volt a mozgósításról, vagy veszteséglistára kerültek” – véli Twitty.
A tábornok ugyanakkor bízik abban, hogy Oroszország hamarosan megnyeri ezt a konfliktust, és Ukrajnának nincs lehetősége megfordítani a helyzetet. A tábornok azt is elmondta, hogy Kijevnek nincsenek forrásai az elvesztett területek visszaszerzéséhez.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Egy jó elemző cikk a háborúról meg a nyugati ” támogatás”-ról :
” Újabb „csodafegyver” a láthatáron?
MEGOSZTÁS
Az ukrán kormányzati kommunikációval szemben a hadműveletek tekintetében továbbra is Oroszországnál van a kezdeményezés. Az orosz csapatok már lassan Szlavjanszk ostromát készítik elő, miközben mind a herszoni, mind a harkovi ellentámadások kudarcot vallottak. Persze, ahogy azt Szeverodonyeck ostroma mutatja, az ukrán csapatok képesek szívósan ellenállni, ám kérdés, meddig sikerülhet mindez. A háború menetében szinte már csodafegyverként várt nyugati eszközök esetében pedig a rakéta-sorozatvetők babérjaira új kihívó tört, viszont mint mindig, a vélt és tényleges valóság elválnak egymástól. Ha pedig Kijev túlságosan is beleéli magát saját propagandájába, az pont a harctéri helyzet helyes értékelését fogja rontani.
Az ukrajnai stratégiai létesítmények elleni orosz rakétacsapások esetében úgy tűnik, részben helyesnek bizonyultak a legutóbbi jelentésünkben leírt értesülések. Avagy az átfogó támadás célpontjai között szerepelt a Beszkidi-alagút környezete. A lvovi katonai adminisztráció vezetője, Makszim Kozickij nyilatkozata alapján a Lvovi terület Szambori és Sztiriji járásaiban található vasúti infrastruktúra egyes meg nem nevezett állomásai kaptak találatot. Maga az alagút nem sérült meg az incidensben, ám a fővonal működésében jelentős zavarok keletkeztek. Hasonló csapás érte a Nyikolajevi területen fekvő Trihati vasúti hídját, bár az ukrán közlemények szerint az már a támadás idejében sem volt használható állapotban. Ismerve az egyes esetekben az adott objektum védelme érdekébe szándékos túlzásokba bocsátkozó nyilatkozatokat, egyáltalán nem kizárt, hogy az ukrán haderő aktívan használta az átkelőt. Vélhetően hasonlóan a „Déli” parancsnokság vezetési pontja elleni támadáshoz, jelen esetben is a cél az ukrán haderő mozgásának lassítása volt. Ugyanis így Nyikolajevtől északra egészen Voznyeszenszkig nem lehetséges az átkelés a Déli-Bug folyón.
A támadás utáni pillanatok
„A frontok esetében a fókusz továbbra is Donbassz és Herszon környezetére irányul, bár az állítólagos ukrán előretörésről szóló nyilatkozatok nem igazán fedik le a valós harci helyzetet”
A délnyugati front térségét a korábbiakhoz hasonlóan főképp tüzérségi párbajok, illetve rakétacsapások jellemzik. Semmilyen megerősítés vagy fényképes bizonyíték nem érkezett a magyar és nyugati sajtóban többször emlegetett ukrán vezérkari jelentésre vonatkozóan, amely szerint Kijevnek sikerült volna több, mint 20 települést visszafoglalnia az orosz erőktől. A front az ukrán próbálkozások ellenére mind Davidov Brod, mind északon Sznyegirevka térségében stabil, az Ingulec folyón az átkelés csakis pontonhíddal lehetséges. A sikertelenség ellenére vélhetően Ukrajna tovább fogja folytatni támadási kísérleteit, nem elképzelhetetlen, hogy a területvédelmi erők mellett nagyobb számban jelenjenek meg a reguláris csapatok.
„A politikai integrációt pedig egyre nagyobb léptékben követik a gazdasági-infrastrukturális kapcsolatok visszaállításai”
Hasonlóan a 2014 utáni krími folyamatokhoz, Kijev a visszafoglalásra tett nyilatkozatokkal ellentétben már kezdi pedzegetni az összeköttetések elvágását az orosz ellenőrzésű területek és a még ukrán kézen lévők között. A telekommunikációs szektort a villamosenergia ellátás követheti, avagy sajátos módon az ukrán vezetés épp azt a Herszont tervezheti saját hálózatáról leválasztani, ahonnan anno a Krímet igyekezett Kijev elvágni. Vélhetően az Oroszországgal történő integráció felgyorsítása mellett az ellátásbiztonság érdekében Moszkva igyekszik minél hamarabb visszaállítani a 2015-ben megrongált villamos- és gázvezeték-rendszert. Ezt követően ezek a területek hozzákapcsolódhatnak az egységes orosz energetikai rendszerhez a Krímen keresztül, amelyet a jövőben vélhetően a donbasszi régiók is követni fognak. Egyúttal a zaporozsjei civil-katonai adminisztráció vezetője, Jevgenyij Balickij az általa aláírt rendelet értelmében minden, 2022. február 24. előtti ukrán tulajdont átadott Oroszországnak. Ez elviekben mindenre vonatkozik a vállalkozásoktól kezdve egészen a földekig és ingatlanokig, bár kérdés a gyakorlatban hogyan tud majd megvalósulni.
„A Donbassz esetében már a leendő Szlavjanszk-Kramatorszk ostrom előkészületei zajlanak”
A Donyec folyó bal partján Liman térségében aktívan zajlik Szvjatogorszk ostroma, az orosz erők folyamatosan hatolnak be a város területére. A vasútállomás már orosz ellenőrzés alatt áll, vélhetően napokon belül a fennmaradó ukrán védelmet is kiszorítják, vagy felmorzsolják a támadó csapatok. Ezzel Szlavjanszk az orosz tüzérség lőtávolságán belülre kerül, és megkezdődhetnek a szükséges állások és logisztika kiépítése a későbbi ostromra készülve.
„Szeverodonyeckben szinte minden értelemben egy második Mariupol alakul ki”
Herszonhoz hasonlóan nem éppen korrelál a valós harctéri helyzettel a luganszki ukrán katonai adminisztráció vezetőjének, Szerhij Gajdajnak nyilatkozata. Ez alapján ugyanis Kijevnek sikerült volna visszafoglalnia Szeverodonyeck elfoglalt területeinek 20 százalékát. Miközben épp a fordítottja történik, ugyanaz a helyzet állt fenn kicsiben Szeverodonyeckben, mint Mariupolban. Avagy az ukrán védelem ismét egy ipari üzem – az Azot nitrogénüzem – katakombáiba vonult vissza védekezésképpen, várva az ellentámadást és a potenciális felmentő erőket. Nagyjából 800 ukrán katona lehet polgári személyekkel együtt a vegyiüzem alatt, míg a fennmaradt erők jelentős hányadát a hadvezetés a technika hátra hagyása mellett visszavonta Liszicsanszkba. Mariupolhoz képest annyi a különbség, hogy a magaslati Liszicsanszkból az ukrán védelemnek egyelőre lehetősége van tűz alatt tartani Szeverodonyecket, és a külső gyűrű sem zárult még be teljesen. Viszont ahogy az ukrán tüzérség Szeverodonyecket, úgy orosz párja is ugyanúgy tudja Liszicsanszkot lőni a környező térségekből.
„Bár Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadó az orosz csapatok értekezett, az úgy tűnik nem akar kialakulni”
Vélhetően az ukrán hadműveleti cél a Szeverodonyeck-Liszicsanszk agglomeráció teljes bekerítésének megakadályozása lehet minden áron. Ehhez mindenképp szükséges újabb ukrán csapatok átvezénylése az Észak-Donbassz térségébe, és külön támadó alakulatok létrehozása. Ám kérdés, hogy ez sikerülhet-e. Ugyanis egyszerre lenne szükség az Artyemovszk-Liszicsanszk autóút visszafoglalása és alternatív útvonalként a szeverszki menekülési útvonal biztosítására. Miközben mindeddig a szeverodonyecki védőknek ki kellene tartaniuk az ostromlókkal szemben. Olyan hírek is érkeznek az ukrán kormányzathoz közeli forrásoktól, hogy Zelenszkij az M142 HIMARS rakéta-sorozatvetőktől várja a szeverodonyecki győzelmet, ám a felvonult orosz erők nagyságának fényében inkább tűnik ez vágyálomnak.
„Popasznaja térségében újabb katlanok kezdenek kialakulni”
A várostól keletre fekvő Kalmisevaha elfoglalásával megnyílt az út a Zolotoje térségében állomásozó nagyjából 4 ezer fős ukrán haderő bekerítésére. Egyúttal folytatódik az Artyemovszk-Liszicsanszk autóút térségében az északkelet irányú orosz előrenyomulás észa-északkeleti irányba. Artyemovszk és Szoledar térségében az ukrán haderő folyamatosan próbálkozik az említett autóút legalább részleges visszafoglalásával, egyelőre eredménytelenül. Az ukrán próbálkozásokra pedig az orosz fél tüzérségi tűzzel válaszol.
„Harkov térségében egyre nagyobbak az ukrán veszteségek”
Miközben minden figyelem Szeverodonyeckre – és részben Herszonra – irányul az orosz csapatok szisztematikusan foglalják vissza a környező területeket a határtól délre. Viszont a jelenlegi hadműveleti célokat és az erőforrásokat figyelembe véve korai lenne Harkov újbóli megtámadásáról beszéljünk, az inkább a jelenlegi etap második felében, vagy azután esedékes. Nagyjából már visszaállt a május eleji frontvonal, az orosz csapatok ismét Sztarij Szaltov közelében állomásoznak a Donyec folyó mentén. Ám helyi jelentések szerint nem kizárt, hogy az ukrán haderő ismét megpróbál átkelni Hotomla irányába az orosz szállítási útvonalak megzavarása érdekében. Viszont az orosz rakétacsapások részeként támadás érte az Azov és Kraken szélsőjobboldali zászlóaljak Harkov közeli parancsnoki központjait, első információk szerint mintegy 90 halottat eredményezve. Az egykoron az Azov részeként működő, majd abból kivált – de anyaszervezetével továbbra is kooperáló – Kraken a háború kezdeti időszakában mutatott jelentős aktivitást a Harkov környéki harcokban, nagyjából hasonló szerepet betöltve, mint az Azov Mariupolban. Orosz részről a szervezet viszont az Azovnál is rosszabb hírnévvel bír, mivel több brutális atrocitást is a nevéhez kötnek. Köztük legismertebbként az orosz hadifoglyok módszeres megkínzását majd kivégzését, amely felvétel esetében bizonyítást is nyert annak valódisága.
„A fegyverzet terén továbbra sem csitul a vita a rakéta-sorozatvetők esetében, miközben új tűnt fel a láthatáron”
Immár Nagy-Britannia is bejelentkezett, mint potenciális rakéta-sorozatvető szállító, a saját hadrendjében szolgáló M270B1 eszközök közül ismeretlen számút felajánlva. Washingtonhoz hasonlóan London sem szállít ATACMS ballisztikus rakétákat, helyettük csupán 70-80 kilométeres hatótávolságú eszközöket a rendszerekhez. Akármennyire is harcias retorikát folytatnak az angolszász hatalmak, azt az orosz reakciók alapján ők is tudják, hogy egy mélységi csapásmérésre alkalmas rendszer megjelenése minden értelemben kiszélesítheti a háborút. Értve itt főképp azon ukrán hangokat, amelyek egyre hangosabban követelik az oroszországi stratégiai objektumok elleni csapásokat. Ezt pedig csak fűti az az Egyesült Államok újonnan kinevezett kijevi nagykövetének nyilatkozata. Bridget Brink szerint Ukrajna maga dönti el, hogy az átvett rakéta-sorozatvetőivel milyen célpontokat támad. Avagy Washington ez esetben már előre mossa kezét, bár ez Moszkvát nem annyira hatja meg. Az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint minimum egy indítót az ukrán vezetés a Szumi területen található Sosztka település közelébe kíván telepíteni, ahonnan oroszországi célpontokat támadhatna. Viszont a rakéták hatótávolságát alapul véve logikusabb lenne azokat Harkov környezetébe helyezni.
70 kilométeres hatótávolsággal számolva a sárgával jelzett orosz ellenőrzésű területeken lenne képes Kijev belőni a HIMARS rendszerekkel. Fontos megjegyezni, hogy az ábrán nem szerepel az, ha Ukrajna Oroszország ellen alkalmazná a rakéta-sorozatvetőket #moszkvater
70 kilométeres hatótávolsággal számolva a sárgával jelzett orosz ellenőrzésű területeken lenne képes Kijev belőni a HIMARS rendszerekkel. Fontos megjegyezni, hogy az ábrán nem szerepel az, ha Ukrajna Oroszország ellen alkalmazná a rakéta-sorozatvetőket
„Viszont mint mindig, az ördög a részletekben rejlik, és mint a hivatalos amerikai közleményből kiderül, Kijev mindössze négy HIMARS indítóhoz jut hozzá”
Kicsi túlzással élve egy nap alatt több egykori szovjet rakéta-sorozatvetője semmisül meg az ukrán haderőnek az orosz precíziós csapások által, mint amennyit a nagy felhajtással bejelentett segély részeként kap Ukrajna. Ráadásul a rendszer használatát el kell sajátítania az ukrán kezelőknek, így a négyből egy mindenképp úgymond az iskolapéldány szerepét fogja betölteni.
Maradt tehát mindössze három M142 HIMARS indító, amelyek közül nem kizárt, hogy egyre az alkatrészbázis szerepkör jut. Így összesen jobb esetben kettő vagy három adott pillanatban bevethető HIMARS indítóval rendelkezhet Ukrajna, ami még a laikus közönség számára is nyilvánvalóan elégtelen. Persze, a brit bejelentés fényében valószínű, hogy az ukrán HIMARS/MLRS indítók száma nőni fog a jövőben, de az még így is minimális értéket képvisel az egykori szovjet technikához képest. Csak a BM-27 Uragan és BM-30 Szmercs rendszerekből a háború előtti adatok szerint mintegy 151 indító állt ukrán hadrendben, amelyhez képest pár HIMARS elenyésző érték.
„Ám nincs még itt vége, ugyanis az MQ-1C drón képében új kihívó tört a csodafegyver címért folyó verseny élvonalába”
Na de mi is igazából az említett MQ-1C? A Gray Eagle kódnevet viselő eszköz röviden összefoglalva nem más, mint egy felnagyított Bayraktar TB2 nagyobb fegyverterheléssel, ám az alapvetően sem kiemelkedő repülési jellemzőknél is rosszabb manőverezőséggel. Az MQ-1C Gray Eagle gyakorlatilag nem más, mint az egykori MQ-1 Predator pilótanélküli légijármű modernizált változata, a Bayraktar TB2-höz képest kétszeres maximális felszállási tömeggel, miközben az őrjáratozási idejük és átlagos repülési sebességük jórészt megegyezik.
„Akárcsak a HIMARS indítók esetében, úgy Gray Eagle drónból is mindössze egyelőre négy darabot bocsájt Washington Kijev rendelkezésére”
De ha az ukrán haderőn belül már ott volt a Bayraktar TB2 mi szükség volt annak amerikai társára? Nos, a választ részben a harctéri veszteségekben, részben az abból kialakult diplomáciai csatározásokban kell keresni. Orosz adatok szerint ugyanis a háború kitörése óta mintegy 90-nél is több Bayraktart sikerült az orosz légvédelemnek lelőnie, amelyek összértéke így meghaladja a 450 millió dollárt. Mindenféle reklámkampány ellenére ez hatalmas veszteség Ankarának, így egyes ukrán és török kormányzathoz közeli források szerint a gyártó Baykar Makina egyszerűen megtagadta további eszközök nagy tételű szállítását Kijev részére. A döntés érthető, hisz minden egyes lelőtt Bayraktar a gyártó és a termék hírnevét rontja, amely viszont jórészt a karabahi háború alatt felépített felhajtásra építkezik. Ahogy korábban is többször leírtuk, modern, többrétegű légvédelemmel szemben az ilyen nagy radarkeresztmetszetű, viszonylag lassú és alacsony manőverezhetőségű eszközöknek egyszerűen nincsen esélye. Nem megerősített információk alapján az orosz légvédelmi tüzérek már külön eljárásrendet is kidolgoztak, kifejezetten a Bayraktarok ellen.
MQ-1C működés közben. Mint ahogy a videón is egyértelműen látható, az eszköz összesen 4 felfüggesztési ponttal rendelkezik, amelyek 4, nem pedig 8 AGM-114 Hellfire rakéta befogadására alkalmasak.
„Figyelembe véve az elmúlt hónapokban kiépített harctéri orosz légvédelmet, az említett MQ-1C drónok felhasználási köre inkább a felderítésben és a cél meghatározásban rejlik, mint a konkrét csapásmérésben”
Ahogy a fennmaradó Bayraktarok, úgy az MQ-1C-k is jelentős értékű haditechnikák az ukrán haderőn belül, így elvesztésük költségesen pótolható veszteségként jelentkezne. Ráadásul a médiában megjelent állításokkal szemben a gyártó General Atomics által megadott adatok szerint a típus mindössze 4 darab AGM-114 Hellfire radarvezérelt levegő-föld rakétát tud hordozni. A felderítési feladatkört erősíti az a tény, hogy az MQ-1C rendelkezik szintetikus apertúrájú – avagy SAR – radarrendszerrel, amellyel képes az adott terület feltérképezésére még rossz időjárási körülmények között is. Kiegészítve ez a NATO infrastruktúrával való valós idejű kommunikációs összeköttetéssel, jelentős lehetőségeket biztosít felderítés terén Kijev számára.
„Másik oldalról, ahogy a Bayraktarok, úgy az MQ-1C drónok sem fognak jelentős problémát okozni az orosz légvédelemnek”
Egyes jelentések szerint már 2019-2020 folyamán a Líbiába telepített emirátusi Pancir légvédelmi rendszerek forrástól függően összesen 3-4 – míg mások szerint 10-14 – MQ-9 Reapert semmisítettek meg. Miután pedig az utód MQ-1C túlélési képességei sem jobbak elődjénél, mindenképpen nagy magasságban és a frontvonaltól viszonylagos nagy távolságokban kell ezeknek az eszközöknek üzemelniük. Ezzel viszont épp a csapásmérő képességeiket csökkentik le, miután az AGM-114 Hellfire rakéták maximális indítási távolsága mindössze 8 kilométer. Egyúttal az ukrán haderőnek mindenképpen szüksége van a pilóta nélküli légi járművek terén az utánpótlásra, miután azok ténylegesen szinte fogyóeszköz szintjén semmisülnek meg a harcok során. Egyes jelentések szerint Szoledar térségében egyes alakulatok szabályosan felderítő drónok nélkül maradtak.
Természetesen a haderőn és a társadalmon belüli morál fenntartása érdekében érthető, hogy Kijev egyes esetekben szinte már mániákus vonzalmat mutat az adott csodafegyvernek tekintett eszköz iránt. Vegyük csak az egyik kijevi lakótelep falán felállított „Szent Javelin” festményt, amely egy mémből kinőve magát úgymond az ukrán propaganda jelképévé vált a sok közül. Ám külön dolog a propaganda, és megint más a reális helyzetértékelés. E téren pedig úgy tűnik, az ukrán kormányzat egyre inkább nem tudja a kettőt elkülöníteni egymástól, amelynek a jövőben sokkalta súlyosabb következményei leszn állnak. “
Jó ez az elemzés, profi, naprakész és tárgyilagosnak tűnik.
De ha a “fejétől bűzlik a hal”, akkor nem lenne könnyebb a kijevi Radában levő politikusoktól bármi áron elvenni a hatalmat? Egyrészt “sátánista pokolfajzatok”, másrészt ha őket semlegesítenék civil áldozatok nélkül, akkor úgy oszlana fel az egész ukrán hadsereg, hogy a katonáik mindenüket hátrahagyva menekülnének ki merre lát és ha bár sokan közülük nem szeretik az oroszokat, a RADA hivatalos képviselői nélkül könnyebb életük lenne mert szabadon rendelkezhetnének a sorsuk felett végre már!! Nem lennének arra kényszerítve, hogy ártatlan civileket gyilkoljanak. Nem?
Az amcsik is így fejezték be az iraki háborút,pedig mégcsak igazuk sem volt!
Én ebben nem hiszek! Kilőheted rakétával az ukrán elnököt, de minek? Az amcsik könnyen találnak a helyére más bohócot és minden mehet tovább, mint eddig. Nincs pótolhatatlan ember. 🙂
5*
.
Csak mártírt csinálnának belőle .
A profi katona belátja hogy abba kellene hagyni a háborút!
A profi katona parancsot kap és ha nem teljesíti, akkor hadbíróság vagy esetleg halálbüntetés parancsmegtagadás miatt. A profi katona csak egy fogaskerék egy gépezetben, nem számít, mire gondol. Esetleg megszökik valahogy ha nem ért egyet a parancsnokával és elbujdosik valahová…..
A nem profi katonára is ugyanezek érvényesek. Parancsot kap és ha nem teljesíti, akkor hadbíróság.
“A nem profi katonára is ugyanezek érvényesek. Parancsot kap és ha nem teljesíti, akkor hadbíróság.”
Ezt a témát érinti Bruce Willisnek a “A Nap könnyei” című 2013-ban forgatott filmje. Nem limonádé, tudom ajánlani!
A google fordító humorja:
Forrás: Ukrainszkaja PRAVDA,
Fordító : google
https://www-pravda-com-ua.translate.goog/rus/articles/2022/06/8/7351168/?_x_tr_sl=ru&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc
“A nagyszabású háború 105. napja.
A megszállásban “népszavazások” készülnek, keleten az oroszok sikertelenül nyomulnak előre. 105. nap. ONLINE
A legaktívabb csaták Donyeck és Luhanszk régiókban zajlanak.
Harkiv térségében az ellenség megpróbálja elveszíteni pozícióit, ágyúzva az ukrán csapatokat.
Az ukrán légvédelmi rendszer robotjai kevésbé aktívak lettek, jósnővé váltak. ”
——————————–
Bármennyire is tragikus a háború, ezeken nevetnem kellett:
” keleten az oroszok sikertelenül nyomulnak előre”
“Harkiv térségében az ellenség megpróbálja elveszíteni pozícióit”
“Az ukrán légvédelmi rendszer robotjai kevésbé aktívak lettek, jósnővé váltak. “