Hitler elindul
1938 március 14—július 5
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 14.
Hosszú megbeszélésem volt Litvinovval és Feilingerrel, a csehszlovák követtel.
Az Ausztriába való bevonulás előtti estén estebéden voltunk a csehszlovák követségen. Nem sokkal ezután, az éjszaka kellős közepén, a követ felhívott telefonon: „Megtörtént.” Hitler bemasírozott Ausztriába. Amikor nála voltunk, mondotta, még tegnap kormánya értesítette őt: bizonyos ígéreteket kapott Németországtól, hogy annak semmiképpen sincs szándékában Csehszlovákiát nyugtalanítani. A követ hozzáfűzte, hogy kormánya egyedül úgysem tehet semmit sem ez ellen. Minden attól függ, milyen támogatást kap kívülről, Angliától és Franciaországtól. Csehszlovákia egymagában tehetetlen. — Minden jel „fasiszta békére” mutat Európában.
Ez az új fejlemény tökéletesen megerősíti azt, amit egy balkáni állam kimagasló vezetője közölt velem a múlt nyáron és egyben arra kért, hogy hozzam személyesen az elnök és az államtitkár tudomására: másokkal azonban ne közöljem. Bizonyára tudta, mit mond.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LITVINOV KÜLÜGYI NÉPBIZTOSSAL
FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSRŐL
1938 március 14.
Szigorúan bizalmas!
Sir!
Ilyen irányú kérésem következtében fenti napon beható tárgyalást folytattam Litvinov külügyi népbiztossal, annak irodájában.
Litvinov őszintén nyilatkozott arról, hogy kormánya miként vélekedik Ausztriának a Német Birodalomba való bekebelezéséről. Azonnal táviratot küldtem a washingtoni külügyminisztériumnak. Ennek a táviratnak alant közölt szövege e megbeszélés lényegét adja:
Litvinovval folytatott mai (1938 március 14.) megbeszélésem folyamán a népbiztos azt mondotta nekem, hogy az európai helyzet a legnagyobb mértékben válságos és veszéllyel terhes; a külügyi népbiztosság hivatalos értesítést kapott Ausztria bekebelezéséről a Német Birodalomtól. Litvinov így folytatta: Halifaxnak és másoknak beszédeiből kitűnik, hogy Anglia belenyugszik a tényekbe; ez a körülmény arra mutat, hogy Ausztria katasztrófájáért Chamberlain felelős. Véleménye szerint Chamberlain nehezen juthat kielégítő megoldáshoz, tekintve Mussolini szerepét, mert Hitler minden valószínűség szerint megígérte Mussolininek, hogy támogatja őt Spanyolországban és a Földközi tengeren. Litvinov véleménye szerint Csehszlovákia pillanatnyilag biztonságban van, bár ennek a biztonságnak nincsen semmiféle állandó jellege. Ha Csehszlovákiát a németek megtámadnák, kétségtelen, hogy Franciaország szerződéses kötelezettségeiből kifolyólag segítségére siet, különben „Franciaországnak is vége van”. Ilyen körülmények között Anglia, akár tetszik neki, akár nem, kénytelen lesz részt venni a konfliktusban, hogy Franciaország mellé álljon. Kérdésemre Litvinov azt felelte, hogy valószínűleg még az év vége előtt a világ ismét tanúja lesz Németország támadó magatartásának és lehetséges, hogy a most következő nyáron kitör a háború.
A moszkvai csehszlovák követ ma közölte velem, hogy Németország néhány nap előtt biztosította kormányát afelől, hogy nincsenek ellenséges szándékai Csehszlovákia ellen. Utóbbi nem tesz az azonnali ellenállásra katonai előkészületeket. E kérdésben a döntés valóban Franciaország és Anglia, nem pedig Csehszlovákia kezében van.
Alulírott ezután közölte M. Litvinovval, hogy nemhivatalosan szívesen átbeszélne vele három kérdéscsoportot. Itt talán nem lehet a szó szoros értelmében amerikai állampolgárok jogos érdekeinek megsértéséről beszélni, azonban ezek a kérdések mégis alkalmasak arra, hogy a Szovjetúnióban élő amerikai állampolgárok érdekeinek ártsanak.
Alulírott arra figyelmeztette Litvinovot, hogy barátságos módon kívánja személyes figyelmét felhívni ez ügyekre, abban a reményben, hogy elősegítheti a szerencsés megoldást. A következőkről volt szó:
- a) a Szovjetúnió területén született nők, akik
amerikai állampolgárokhoz mentek feleségül és
vissza akarnak térni az Egyesült Államokba.
E kérdéssel kapcsolatban kifejtettem, hogy számos amerikai állampolgár, — mérnökök, értelmiségiek stb. — akik ideiglenesen vagy átmenetileg a Szovjetunió területén tartózkodnak, itteni származású nőket vettek feleségül, sok esetben már gyermekeik is vannak és most távozni akarnak, sőt esetleg kénytelenek is a Szovjetúnió területéről és visszatérnek az Egyesült Államokba. Ezek az amerikaiak most semmiképp sem tudnak engedélyt kapni arra, hogy feleségük és gyermekeik is elhagyhassák a Szovjetuniót.
Nem vitattam, a kormánynak a szovjettörvények értelmében, mereven jogi álláspontra helyezkedve, kétségtelen joga van ahhoz, hogy szovjet, polgárnőkkel szemben érvényt szerezzen sarkalatos jogszabályainak s megtagadja tőlük a kiutazási engedélyt. Az is igaz viszont, hogy az ilyen intézkedésnek normális emberi kapcsolatok szempontjából kíméletlen és súlyos árnyoldalai vannak. Ez okból bátorkodtam nemhivatalosan azt a kérelmet előterjeszteni, hogy a külügyminisztérium foglalkozzék az üggyel és tegye megfontolás tárgyává, nem lehetne-e könnyítéseket engedélyezni.
- b) Amerikai tudósítók szovjet alkalmazottainak letartóztatása.
Felhívtam Litvinov figyelmét arra, hogy a nemrégiben lezajlott Bucharin-féle hazaárulási per folyamán egy szovjet állampolgárt letartóztattak. Ezt az embert évek óta tolmácsként alkalmazta a New York Times itteni sajtóirodájának főnöke, Harold Denny és most jegyzeteket készített a bírósági tárgyalásokról. Ez csak egy kiragadott példa, mert nemrégiben ugyanez történt Spencer Williams, a moszkvai amerikai orosz kamara elnökének titkárával, valamint az International News Service tudósítójának, James Brownnak titkárával. Mindkét titkárt letartóztatták. Kifejtettem, hogy ez a helyzet meglehetősen sérti az amerikai érdekeket és felvetődik az a kérdés, vajon az érintett munkaadókat nem terheli-e az a gyanú, hogy valamiképpen szovjet-jogszabályokat sértettek meg. Erre Litvinov azt felelte, hogy ámbár mindezideig egyik ügyről sem volt tudomása és így egyik ügy részleteit sem, ismeri: mindazonáltal biztos abban, ha valaha is gyanú merült volna föl arra nézve, hogy e külföldi munkaadók részesek megbízottaik törvénysértő cselekményeiben, erről kétségtelenül ő is értesült volna. Ezért máris megnyugtathat, hogy ez esetekben az amerikai munkaadókat semmiféle gyanú sem terheli. Kijelentette, hogy ezeknek az embereknek amerikai munkaadóik megbízásából kifejtett tevékenysége csak egyik része a közösségen belül végzett munkájuknak; valószínűleg az a helyzet, hogy törvénysértő üzelmekbe is bocsátkoztak. Afelől pedig nem lehet kétségem, ha egy szovjet állampolgár vétett az ország törvényei ellen és kénytelenek letartóztatni, nem lehet különbséget tenni, hogy az illető szovjet állampolgár, amerikai vagy szovjet állampolgár alkalmazásában áll-e. A hazai törvényeket megsértő szovjet állampolgárok számára természetesen nem biztosíthat sértetlenséget az a körülmény, hogy külföldiek számára dolgoznak. Litvinov ismételten hangoztatta, hogy Denny, Brown és Williams urak, valamint vállalataik minden gyanú fölött állnak, alkalmazottaik esetleges törvénysértő tevékenységében bizonyára nincsen részük.
- c) Az amerikai-orosz kereskedelmi kamara helyiségei.
Mult héten Mr. Stevens, aki Mr. Spencer Williams távollétében az amerikai-orosz kereskedelmi kamarát vezeti, arról értesített, hogy a kamara utasítást kapott, azonnal ürítse ki az általa használt ingatlant. Más helyiséget szerezni nem tudott és annyit sem ért el, hogy a kilakoltatási meghagyást Mr. Spencer William visszatértéig felfüggesszék. Rámutattam arra, hogy a kereskedelmi kamarát ez borzasztó zavarba hozza, már pedig a kamara felelősségteljes és befolyásos szerepet játszik az amerikai közvéleményben. Litvinov kijelentette, óriási lakáshiány van és még a diplomáciai testület számára sem tudnak annyi helyiséget engedélyezni, amennyire működéséhez valóban szükség van. Mindazonáltal megígérte, foglalkozik az üggyel és arra kért, közöljem vele a részleteket.*
―――
* Az ügy csakhamar kielégítő elintézést nyert.*
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 15.
Ma mind az Operában voltunk, a Hótündér című szép balettet adták. Előadás után a Kaukázus-étterembe mentünk — a legelőkelőbb éjszakai helyiség — és saslikot (hosszú nyárson sült bárányhúst) ettünk. Kaukázusi zenekar játszott, érdekes volt és idegenszerű, keleti muzsika, keleti hangszerek.
LEVÉL MYLLARD TYDINGS SZENÁTORNAK
Moszkva, 1938 március 16.
Kedves Myllard!
Egész Európát a háborútól való rettegés tölti el, a Szovjetet is. Óriási hajórakományok indulnak a Távol-Keletre. Hadianyagot és élelmiszert is küldenek. A legutolsó évi termés jó volt, mégis több jel arra vall, hogy kevés az élelmiszer. Az elmúlt télen ezt még nem vettük észre. Vannak olyan jelenségek is, amelyekből arra következtethetünk, hogy a Szovjet a jövőben még jobban elszigeteli magát, mint mostanig. A háború alighanem rettenetesen közel van.
NAPLÓ
1938 március 17.
A csehszlovák követ telefonált és közölte velem, hogy Lengyelország ultimátumot intézett Litvániához. Rendkívüli eset. A lengyel ultimátum komoly következményeket helyez kilátásba, ha Litvánia nem veszi fel azonnal újra a diplomáciai kapcsolatokat. A világ fejetetejére állt. Egy ultimátummal többnyire együtt jár a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, míg ebben az esetben a kapcsolatok helyreállítását követelik.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 17.
A diplomáciai karban a lengyel-litván ultimátum nagy izgalmat keltett. Érintkezésbe léptem a litván követtel és Litvinovval. Lélegzetfojtva vártam a fejleményeket. Hitler agresszív magatartása úgy látszik ragályos. Egyik-másik kollegám lehetségesnek tartja, hogy a lengyelek és a németek megegyeztek és Németország támogatja Lengyelország követeléseit Litvániával szemben: szerintük Lengyelország megkapja Memelt, ez lesz tengeri kijárata Danzig helyett, Lengyelország viszont kárpótlásul hozzájárul ahhoz, hogy Danzigot ismét bekebelezzék a birodalomba. Mindenféle rémhír kering.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LITVINOV KÜLÜGYI NÉPBIZTOS ÁS
DAVIES NAGYKÖVET MEGBESZÉLÉSÉRŐL
Moszkva. 1938 március 23.
Sir!
A beszélgetés elején megkérdeztem a külügyi népbiztost, mi a véleménye A litván helyzetről.
Határozottan kijelentette, véleménye szerint Németország kifejezetten ellenzi, hogy Lengyelország litván területeket szálljon, meg, mert ezeket a területeket maga Hitler kívánja megszerezni; Hitlernek a balti államokkal is tervei vannak. Az a meggyőződése, Németország rövidesen megszállja a lengyel korridort és Danzigot; ezzel kapcsolatban mondotta, hogy az itteni német katonai attasé említette neki, Németország nem hajlandó ezért „fizetni” a lengyeleknek.
Megkérdeztem, mi a véleménye az általános európai béke kilátásairól. Erre azt felelte, biztosra veszi, hogy még a nyáron Csehszlovákia miatt lesznek zavarok. A csehszlovákiai német kisebbség ebben az irányban nyomást gyakorol Hitlerre. Ezzel kapcsolatban Litvinov azt a meglepő kijelentést tette, fennforog a veszély, hogy Csehszlovákia önként behódol Németországnak, mert nem bízik Franciaországban és látja, hogy teljesen be van kerítve. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nyíltan megmondotta: „Franciaország nem bízik a Szovjetunióban és a Szovjetunió nem bízik Franciaországban.”
Ezután Litvinov kifejtette, úgy látja, Németország és Itália fasiszta békére kényszerítik Európát; a történelem valószínűleg most is megismétlődik, Itália szorult helyzetében Németországgal barátkozik, azzal a hátsó gondolattal, hogy mihelyt opportunus lesz, majd cserbenhagyja — akárcsak a múlt világháborúban. Itália ugyanis — tette hozzá — egyáltalán nincsen szilárdan beágyazva a Hitler-féle tengelybe.
A kisebb államok, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Magyarország és Csehszlovákia egytől-egyig félnek és Európát csak az mentheti meg a teljes fasiszta igától, ha Nagybritánniában kormányváltozás állna be, vagy legalább is megváltoznék a politika iránya.
Litvinov szerint Chamberlain olyan megegyezésre jut majd Itáliával és Németországgal, amilyen a multévi „gentlemen’s agreement” volt — mikor is az olaszok angolellenes propagandájukat beszüntették, „és azután rögtön folytatták”. Azt hiszi, Nagybritánnia az egyesség fejében kénytelen lesz elismerni Abesszínia olasz meghódítását, ezzel együtt jár majd a líbiai csapatok visszavonása és valami lényegtelen megállapodás a Földközi tengerre vonatkozóan is.
Litvinov kételkedik abban, hogy Anglia a közeljövőben megejti az általános választásokat. Szerinte a Népszövetség meghalt, ha csak Nagybritanniában döntő fordulat nem következik be; ő májusban már részt sem vesz a Népszövetség tanácsülésén, ha addig ilyenirányú változás nem mutatkozik.
Rövidesen, mondotta, a fasiszta uralom alatt álló Európával szemben nyugatom csak Nagybritannia fog ellenállni és keleten a Szovjetunió.
Őszintén megvallotta, hogy Lengyelország és Litvánia ügyében tett javaslataitól semmi eredményt sem remél, de a helyzet tisztázásához ezek is hozzájárultak.
Elismeréssel szólott Hull külügyminiszter tavaly júliusában tett politikai nyilatkozatáról; erő és bölcsesség nyilvánult meg benne, vajha ez a gyakorlatban is fokozott mértékben érvényesülne, hogy megváltsa a világot a hatalmi tébolytól.
Mondotta még Litvinov azt is, hogy amennyiben Németország Európát hatalma alá hajtaná, a németek még akkor sem veszélyeztetnék az orosz határt, annyira lekötnék őket a szomszédos országok.
A távolkeleti helyzetről közölte, hogy Japánnak körülbelül egymillió embere állomásozik Kínában, ezek. közül háromszázezer van Mandzsúriában; Kína remekül harcol és sok bajt okoz Japánnak. Szavából kivettem, nem tart attól, hogy Japán bármi módon is megtámadná a Szovjetet.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A LENGYEL—LITVÁN ULTIMÁTUMRÓL
Moszkva, 1938 március 26.
Sir,
az utóbbi két hetet legjobban a brit rádió megállapításával jellemezhetjük: „a páni rémület időszaka”. Ez az időszak Ausztriának a Német Birodalomba való bekebelezésével kezdődött; ezt nyomon követte a Litvániához intézett lengyel ultimátum. Alábbi jelentésem ebből a szempontból vázolja a helyzetet.
Az itteni diplomatákat teljesen fejbekólintotta és megszédítette az a vakmerőség és „totalitás”, ahogyan Hitler megszállta Ausztriát. A szovjetkormány nevében Litvinov külügyi népbiztos nyomban Franciaország segítségére sietett, sajtónyilatkozatot tett, hogy amennyiben az osztrák eset után Csehszlovákia ellen irányuló támadás következnék, hogy a Szovjetúnió Csehszlovákiát támogatni fogja és „az ügyet valamiképpen elintézik”. Ezt itt általában úgy értelmezik, hogy a Szovjetúnió szeme előtt elsősorban Lengyelország lebeg, esetleg Románia is és szükség esetén a Szovjet határsértést is elkövet, hogy Csehszlovákia segítségére siessen.
Ami magát az osztrák események folytán bekövetkezett helyzetet illeti, itt kezdettől fogva meg voltak győződve arról, hogy ez a fait accompli be fog következni, de egyben azt hangoztatták, hogy ez nem sietteti a háború kitörését. Ez meglehetősen jellemző az itteni közvéleményre. A brit nagykövet nagyon levert volt; nyíltan és erélyesem elítélte a német támadást; például minden tartózkodás nélkül ilyen értelemben nyilatkozott itt az amerikai nagykövetségen, a japán nagykövet és a diplomáciai kar több más tagja előtt. Ez hivatalos diné alkalmával, beszélgetés közben történt, véletlenül éppen március 19-én, este.
A lengyel ultimátum viszont igen nagy nyugtalanságot keltett, mert hamarosan háborúra vezethet. A csehszlovák követ a legnagyobb mértékben aggódott, többízben fölkeresett engem, hogy „megbeszélje a helyzetet”. Félt, hogy ez esetleg egy új „szarajevói incidens”, amelyből gyorsan kibontakozhatik az általános európai háború.
Hamarosan tájékozódni akartam a lengyel és a litván álláspont és az ügy további fejleménye felől, rögtön meglátogattam a litván követet, a lengyel nagykövetet és látogatást tettem a külügyi népbiztosságon is. A külügyminisztériumot állandóan sürgönyileg tájékoztattam. A nyugtalanság itt igen komoly volt. Attól tartottak, Lengyelország titkos megegyezést kötött a Német Birodalommal, melynek értelmében a németek támogatják Lengyelországot, hogy megtámadja és bekebelezze Litvániát és ezzel kijáratot kapjon a tengerhez; ennek ellenében a lengyel korridor visszaszáll Németországra. E megállapodás értelmében viszont Németország kárpótlást fizet Gdynia kikötőjének kiépítéséért és megállapodás fog létrejönni arra vonatkozóan is, hogy békeviszonyok közt Lengyelország használhassa Danzig és Gdynia szabadkikötőit. Ha ezek a híresztelések alaposak, általános vélemény szerint a Szovjetunió kénytelen lesz Litvánia segítségére sietni és ebből háború lesz. A francia és brit kormány nyomást gyakorol Lengyelországra, hogy mérsékelje követeléseit, a Szovjetúnió külügyi hivatala ugyancsak ridegen viselkedett, de látszólag mindkét féllel szemben egyaránt.
Litvinov népbiztos a következőket közölte velem:
- Magához kérette a lengyel követet és három ízben értekezett vele, nyomatékosan figyelmeztette őt, hogy a Szovjetúnió ezt az ultimátumot igen komoly ügynek tartja;
- Lengyelország és Litvánia kapcsolatai nem érdeklik a Szovjetuniót; a Szovjet számára azonban fontos, hogy Litvánia független és hogy továbbra is független maradjon;
- Kormánya attól tart, ha Litvánia kielégíti Lengyelország jelenlegi igényeit, úgy Lengyelország hasonló „ártatlan köntösben” még komolyabb követelésekkel állhat elő, melyek végeredményben megszüntetik Litvánia függetlenségét.
Litvinov szándékosan használta az „ártatlan köntös” kifejezést, hogy ezzel rámutasson a lengyel magatartás kétszínűségére: a lengyel igényeket egyszerűen a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának cégérével leplezték s ez távolról nézve oly okos kívánság, melyet egyetlen állam sem utasíthat vissza. Litvinov azt mondta, hogy Litvánia eljátszaná a világ közvéleményének rokonszenvét, ha háborúba bocsátkoznék azért, mert nem veszi fel újra a diplomáciai kapcsolatot. Közölte továbbá Litvinov, hogy egyfelől Lengyelországot ugyan megfenyegette, másrészt azonban Litvániára is nyomást gyakorolt, hogy pillanatnyilag tegye meg a kívánt engedményt Lengyelországnak és ezzel vegye elejét az inváziónak. Csak a jövő mutathatja meg, mit akar valójában Lengyelország — mondotta Litvinov. Nagyon meglepett az a véleménye, hogy Hitler ellenzi Litvánia bekebelezését a lengyel köztársaságba, mert „ő maga akarja Litvániát és a balti államokat elfoglalni”. Ezzel kapcsolatban még azt is megjegyezte, Lengyelországnak semmi haszna se lesz abból, ha a Német Birodalmat támogatja és pedig „nem csak azért, mert én mondom, hanem mert maga a német katonai attasé mondta ezt nekem (Litvinovnak) a nagykövetségen és ez alkalommal azt is kijelentette, hogy Németország hamarosan visszaveszi a lengyel korridort és Lengyelország nem kap érte semmit”.
A litván eset szerencsére befejezést nyert — legalább is egyelőre. Litvánia délután elfogadta az ultimátumot és ugyanaznap este én itt a nagykövetségen a diplomáciai karnak dinét adtam. Igen feltűnő volt, milyen túláradó szívélyességgel üdvözölte a lengyel nagykövet a litván követet és biztosította arról, hogy Lengyelország továbbra is jóindulatú politikát kíván folytatni Litvániával szemben. Több vendég, a diplomáciai kar több tagja csípős megjegyzésekkel is kísérte ezt a jelenetet.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 20.
Beszéltem a litván követtel, közölte velem Litvinovval folytatott tanácskozásának részleteit. Az öregúr kétségbe volt esve. Felkészült a legrosszabbra. A szovjetkormány védelmébe vetett bizalma hiú reménynek bizonyult.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 26.
Ma nagy estélyt rendeztünk az egész diplomáciai testület tiszteletére. Nagy meglepetés volt, milyen szép számmal jöttek el az oroszok, köztük a flottaügyi helyettes népbiztos is; Ulrich bíró, a törvényszék elnöke, aki a tisztogatási pereket vezette, továbbá számos művész, muzsikus és író. A zenekar kizárólag szovjet-muzsikusokból állott és igen jó jazz zenét szolgáltatott. Marjorie gondos rendezésének köszönhető, hogy az estély jól sikerült és nagyon hasznos volt.
Litvinov népbiztos is megjelent a leányával. Közölte velem, hogy az elutazásom előtt Sztálin fogadni szeretne. Ez nagyon meglepett. Sztálin csak külföldi kormányfők látogatását fogadja, senki mást. Mondják, hogy hivatalosan még egyetlen nagykövetet sem fogadott. Ez a találkozás nagyon érdekel. Szeretnék tiszta képet alkotni róla.
LEVÉL HONORABLE SUMNER WELLESNEK
Moszkva, 1938 március 26.
Kedves Sumner!
A nemzetközi jogról való elméleti meggondolások, úgy látszik, sem a Népszövetség, sem másféle tekintélyes szervezetek révén nem teremthetik meg az európai békét. Ma csak egyfajta béke lehetséges: az, amelyet az erősebb, vagy merészebb gátlástalanabb hatalmi csoport diktál. Egymással ellenségesen szembenálló politikai erők is köthetnek békét a pillanatnyi egyensúly kedvéért, mikoris mindegyik valamennyire enged a másiknak, az utóbbi hatalmi akaratától való félelemből vagy tiszteletből. Más szóval: a béke vagy fasiszta béke lesz, vagy „a hatalmak egyensúlyán” fog alapulni. Óvja Isten a világ demokráciáját, ha a kényszer hatása alatt fasiszta béke jön létre!
Sohasem volt sok bizalmam „a hatalmak egyensúlyán” alapuló békéhez. De még ez is sokkalta jobb, mintha a támadók jutnak uralomra és még mindig rokonszenvesebb az olyan béke, mely a nemzetközi erkölcs tiszteletén alapul, mint a fasiszta hatalmi politikára felépülő béke.
Valamilyen okból — vagy pusztán értelmetlenségből — az európai demokráciákból, úgy látszik, hiányzik az ösztön, hogy helyzetüket reálpolitikai szempontból megszilárdítsák s hogy olyan erővel sorakozzanak fel, amilyen lehetséges volna, ha arcvonalukat a Szovjetúnió erejével egyesítenék és így teremtenének modus vivendit Hitlerrel és Mussolinivel szemben. Nagybritannia és Franciaország szinte homlokegyenest az ellenkezőjét cselekszi és kezére játszott a nemzetiszocialistáknak és a fasisztáknak. A Szovjetúniót teljes elszigeteltségbe hajszolták, sőt kiélezték magatartását Nagybritanniával szemben és közömbössé tették Franciaország iránt. Ez a helyzet oda fajulhat, hogy talán a közeljövőben gyakorlati megfontolások alapján ezek az erők Németországgal való megállapodásokra vezethetnek.
Itt a diplomaták általában tartózkodó magatartást tanúsítanak, azonban kénytelen-kelletlen mindenki elismeri, hogy a szovjeturalom szilárdabb, mint valaha és hogy Sztálin és munkatársai kézben tartják a hadsereget, a titkosrendőrséget és az összes propagandaszerveket. Azt is mindenképpen elismerik, hogy a hadsereg nagymértékben gépesítve van, komoly esetben pompásan beválik és hogy az arcvonalak mögött az ipari erők egy vagy másfél évig is dacolhatnak az ostrommal. Semmi kétség, a kormánynak nagy az önbizalma, meg van győződve arról, hogy egyedül is megbirkózik akár nyugatról, akár keletről jövő támadással.
A küzdelem ma világszerte a demokrácia életbenmaradásáért folyik, Nagybritanniát és Franciaországot közvetlenül fenyegeti a fasizmus európai uralomrajutása. Ily körülmények között tehát nehezen érthető, miért nem ápolják és használják fel az itteni erőket legalább is oly mértékben, amennyire a világpolitikában a nemzetközi erkölcs és jog tiszteletbentartásával lehetséges. Itt irtózatos mennyiségű emberanyag van. A természeti kincsek már a jelenlegi fejlődés állapotában is óriási mennyiségben várnak felhasználásra, a jövő még hatalmasabb lehetőségeket ígér. Elkerülhetetlen tehát, hogy ez a nép Európa, sőt az egész világ életére hatalmas és egyre növekvő befolyást ne gyakoroljon. Véleményem szerint ez jelenleg kisebb veszedelmet jelent, mint a fasiszta államok. Hitlert keletről mindenképpen veszedelem fenyegeti, hacsak keleten el nem torlaszolhatja a kaput. Ez ma már klasszikus elmélet, a német hadvezérek minden nyugati háború esetén alapfeltételnek tekintették.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJET ÉS A TÁVOLKELETI ORSZÁGOK
KAPCSOLATÁRÓL
Moszkva, 1938 március 29.
Sir!
A határon a helyzet még nemigen változott, csupán egy kis incidenst jelentenek. Ennek oka részben valószínűleg az, hogy a japán katonai erőket a Kína elleni háború nagyon igénybe veszi. Az utóbbi időben távolkeleti viszonylatban számomra legérdekesebb Litvinov külügyi népbiztos megjegyzése, melyet március 23-án folytatott megbeszélésünkön tett. Azt mondta, most szó sem lehet arról, hogy Japán megtámadja a Szovjetuniót, mert a kínaiak váratlan katonai sikerei súlyos nehézségeket okoztak Japánnak. Ez már abból is kitűnik — jegyezte meg —, hogy Japánnak a tulajdonképpeni Kínában egymillió katonája állomásozik és Mandzsúriában további háromszázezer.
A szovjet-kínai kapcsolat tárgyában érdekes újságot Moszkván kívül csak Sun Fo úr hozott, Kína rendkívüli követe, aki állítólag nemrégiben Franciaországban és Csehszlovákiában járt. Ehhez járul Blücher marsall, a távolkeleti hadsereg főparancsnokának szózata. A távolkeleti csapatok és a csendesóceáni szovjetflotta erejéről beszélt és kijelentette, hogy ezek biztosítják a szovjethatárok épségét és „az ellenséget saját földjén; semmisítik meg”.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!