“MAGYAROK és qrmányaik: ELLENÉRDEKELT FELEK!” bővebben

"/>

MAGYAROK és qrmányaik: ELLENÉRDEKELT FELEK!

Senki sem hitte volna, hogy így oldaná meg a qrmány Döbrögisztán legnagyobb gondját

A rendszerváltás óta nem dolgozott olyan sok magyar, mint most, és a foglalkoztatás növekedése várhatóan jövőre is kitart. Ugyanúgy, ahogy a gyors béremelkedés is, ami az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is összefügg. Mindez elvezethetne oda, hogy a vállalatok hatékonyságnövelő beruházásokat hajtsanak végre – a munkát tőkével helyettesítsék -, amellyel versenyképesebbé válhatnának, a kormány azonban év végén “mentőövet” dobott a cégeknek a Munka Törvénykönyvének erőteljes lazításával. Ezzel a vállalatok halogathatják a technológiai beruházásokat, miközben a versenyképességi reformok a kormány oldaláról is évek óta késnek. A 2018-as volt az az év, amikor hatalmas lehetőségünk lett volna a közszféra reformjára, nagyon sokat beszéltünk Ausztria utoléréséről, a versenyképességi fordulatról, azonban úgy döntöttünk, hogy a felzárkózáshoz szükséges termelékenység növelése helyett (ismét) a munkára koncentrálunk.

Soha nem látott magasságba, 4,5 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon idén, amit sokan elérhetetlennek gondoltak néhány éve. Jóllehet, több mint 100 ezren külföldön dolgoznak és 150 ezer körül mozog a közfoglalkoztatottak száma, azonban az eredmény így is rendkívül kedvező. A foglalkoztatás növekedését ugyanis évek óta az elsődleges munkaerőpiac bővülése támogatja, miközben elkezdett csökkenni a közmunkások száma.

Senki sem hitte volna, hogy így oldaná meg a kormány Magyarország legnagyobb gondját

Ahogy az a hosszú ideig tartó konjunktúrában lenni szokott, egyre komolyabbá vált a munkaerőhiány. Ma már az iparvállalatok több mint 90%-a, az építőipari cégek kétharmada, a szolgáltató szektorban tevékenykedő vállalatok mintegy 40%-a gondolja úgy, hogy a képzett munkaerő hiánya a legfőbb akadálya a termelésnövekedésnek. Egyre több vállalat van, amelyik kénytelen volt visszautasítani megrendeléseket vagy csúszott a projektek végrehajtásával. A legfrissebb adatok alapján 88 ezer betöltetlen álláshely volt a vállalati és a költségvetési szférában a harmadik negyedévben, ami 20%-os növekedés éves alapon.

Senki sem hitte volna, hogy így oldaná meg a kormány Magyarország legnagyobb gondját

A statisztikai hivatal azonban csak a bejelentett álláshelyekről tud, a Portfolio becslése szerint immár 300 ezer képzett dolgozó hiányzik Magyarországról, és ha a konjunktúra a következő időszakban is kitart, akkor ez a szám csak növekedni fog.

Így jutottunk el oda, hogy a foglalkoztatás bővülése – ami a válságból való kilábalás során jelentősen javította a potenciális növekedést – lelassulhat, és a legtöbb gazdasági elemző szerint a munkaerőhiány válhat a magyar gazdaság növekedésének legfőbb gátjává a következő időszakban. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy kormány, a szakmai szervezetek, és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is igyekszik megoldást találni a munkaerőhiányra.

A probléma ráadásul nem úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Az elmúlt három-négy évben fokozatosan erősödött fel, amire a kabinet nem adott választ, csak annyit lehetett tudni, hogy a munkaerő külföldi utánpótlása nem opció, miközben egyre több szakértő egyre hangsúlyosabban hívta fel a figyelmet a problémára.

A potenciális növekedés és a magyar helyzet

Egy gazdaság potenciális növekedését három tényező határozza meg: a tőkeakkumuláció, a munka, valamint a teljes tényezőtermelékenység változása. (A potenciális növekedés a gazdasági teljesítmény hosszabb távon fenntartható ütemének mértéke, ciklikus tényezők nélkül.) Becslését komoly bizonytalanság övezi, de azonosítható, hogy egy ország esetében mely tényezők járulnak hozzá a GDP-növekedéshez. A kormányzat szerint 2,5-3%-os a magyar gazdaság potenciális növekedése, a nemzetközi elemzők ennél kissé alacsonyabbra teszik ezt a szintet. A 2018-as konvergenciaprogram szerint Magyarországon a válság óta a munka volt a legfontosabb tényező, ami nem is csoda a megvalósult intézkedések (aktivitás növelése, nyugdíjazás szigorítása) tükrében. A fenntartható növekedéshez – különösen, hogy a munkatényező fogyóban van – szükséges, hogy a motor szerepét átvegye a termelékenység növekedése, amit versenyképességi reformokkal és kiszámítható üzleti környezet biztosításával lehet megvalósítani.

Az MNB régóta sürgeti egy átfogó versenyképességi csomag megvalósítást, amely elvezethet oda, hogy a magyar gazdaság 2030 környékére utolérje Ausztria fejlettségét (de legalábbis annak 80%-át). A közgazdászok számára világos, hogy nem folytatható tovább a válság óta sikeres modell, amely arra épült, hogy minél több embert be kell vonni a munka világába, hiszen demográfiai korlátokba ütközünk.

A Portfolio becslése szerint nem is olyan sokára:

Senki sem hitte volna, hogy így oldaná meg a kormány Magyarország legnagyobb gondját

Vagyis elérkezett az az időszak, amikor már nem lehet érdemben több dolgozót bevonni a munka világába.

Az MNB ezt felismerve készítette el versenyképességi csomagját, amely szerint nélkülözhetetlen a magyar versenyképesség javításához a magas színvonalú oktatás és modern egészségügy, valamint a hatékony államigazgatás. Ez kevesebb dolgozót tenne szükségessé az állami szférába (akiket felszívna a versenyszféra) és csökkenthető lenne a bürokrácia. A program többek között új adóreformot sürget, demográfiai fordulatot, iparstratégiát, tőkeintenzív növekedést, aktív bérpolitikát és a magyar kkv-k támogatását, hogy képesek legyenek beruházásokkal versenyképesebbé válni.

Tavasszal elkészítette javaslatcsomagját a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is, amelyet a Portfolio ismertetett elsőként részletesen. Eszerint a digitalizáción és a hatékonyságjavuláson keresztül jelentősen csökkenthető a közszféra mérete, az ott dolgozók egy részének a vállalatoknál kell elhelyezkednie. Programokat kell indítani a vállalatok digitalizációjának erősítésére, ami végül magasabb nyereségességhez vezet. A külföldön dolgozók hazacsábításához pedig gyors béremelés kell, aminek a járulékok intenzív csökkenésével kell járnia.

Habár először arról szóltak a hírek, hogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács idén megtárgyalja a javaslatokat – az Innovációs és Technológiai Minisztérium javaslatival együtt – és elkészül a kormány programja, erre azonban nem került sor.

Arra viszont igen, hogy a kabinet decemberben váratlanul heves tiltakozások közepette lazítsa a Munka Törvénykönyvét: 400-ra emelte a lehetséges túlórák számát és 36 hónapra a munkaidőkeretet. Ez átmenetileg csillapíthatja az egyre fokozódóbb munkaerőhiányt, fellélegezhetnek egyes cégek, kissé növelheti a GDP-t, azonban hosszú távon biztosan kontraproduktív a lépés. Ugyanis:

  • a jelentős túlóráztatással – ha nem is mondanak fel, de – csökkenhet a munkavállalók elkötelezettsége, lojalitása, így hiába dolgoznak több időt, a túlóra nem lesz túl hatékony, így a termelékenység drasztikus romlásával járhat (nem csak a túlórák, hanem a munkavégzés egész ideje alatt).
  • A vállalatok halogathatják a tőkeberuházásokat, hiszen ameddig tudják növelni a munkaórákat, addig sokan inkább ezt választják a nagyobb tőkeigényű fejlesztések helyett.
  • A kiemelkedően sok túlóra a munkavállalóra nézve egészségügyi kockázattal is jár, ami megint csak ronthatja a termelékenységüket.
  • A gazdasági ciklus egyszer fordulni fog, és az új szabállyal bizony a következő válságból való kilábalás is tovább tarthat a munkaerőpiac számára, mint korábban, miután egy törékeny makrogazdasági helyzetben inkább lehet jellemző majd a túlóráztatás, mint az új dolgozók felvétele.
  • Végül van egy elvontabb szempont is: a mostani lépés felfogható úgy, hogy a gazdaságpolitika erőteljesen beleszólt, hogy az állampolgárok miként tudnak döntést hozni a munkaidő-szabadidő választás kérdésében. Ezzel önmagában nincs probléma, az állami szabályozók már csak ilyenek. Felmerül azonban, hogy mi ennek az ideális mértéke. A friss szabályok akár heti plusz egy napi munkát is lehetővé tesznek, de mi lesz, ha a munkaerőhiány jövőre is feszíteni fog? Meddig érdemes folytatni a munkaerőpiac rugalmassá tételét? Biztos, hogy az így nyert GDP-növekedés a magasabb jólétet szolgálja?

A munkaerőhiány elvezethetett volna oda, hogy egyes cégek nem tudják megkerülni a szükséges hatékonyságnövelő beruházásokat (munka tőkével való helyettesítése), miközben a gyengébbek elkezdtek volna kihullani (és a munkaerő a magasabb termelékenységű cégek felé vándorol). A túlóratörvény azonban ezt a folyamatot jelentősen lelassítja.

A 2018-as tavaszi konvergenciaprogramban úgy fogalmazott a kormány, hogy

a munkaerőpiaci tartalékok csökkenésével egyidejűleg a hangsúly egyre inkább a hatékonyság és a tőkefelhalmozás felé tolódik el, azaz a munkaerő mennyiségéről a minőség felé terelődik a hangsúly.

A kabinet azonban végül újra a mennyiségre helyezte a hangsúlyt. A munkaerő (ismételten) mennyiségi fókuszú megközelítése pedig stabilizálja a helyzetünket a közepes jövedelem csapdájában. Hiába hallhatjuk ugyanis, hogy Magyarország nem a bérmunkára szeretne berendezkedni és nem arra akarja építeni a versenyképességét, hogy összeszerelő-üzemként működjünk tovább, idén mégis ebbe az irányba léptünk a modernizáció, szerkezetátalakító termelékenységnövelés helyett. Miközben mindannyian tudjuk, hogy a sikeres országokban a felzárkózást a munkaerő minőségének javítása (színvonalas oktatás és egészségügy) és a termelékenység növekedése hozta el.

Senki sem hitte volna, hogy így oldaná meg a kormány Magyarország legnagyobb gondját (portfolio)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: A balrad.ru véleménye szerinta MAGYAROK és a RENDSZERT HŰEN KISZOLGÁLÓ qrmányok problémái NEM UGYANAZOK, VISZONT ÉLESEN SZEMBEMENNEK egymással.

A rendszerváltás ótai qrmányaink elpocsékolták a MAGYAROK ORSZÁGÁT, kilátástalanságba hajszolták, nomorba és jogfosztottságba taszítva üldözik a HATÁRAINKON BELÜLI MAGYAR LAKOSSÁGOT, a multicégek összeszereldéit kiszolgáló biorobotok tartózkodási helyévé formálták egykori hazánk területét!

Ilyen körülmények között könnyen megérthető, hogy a VALÓDI ÉRDEKKÉPVISELET NÉLKÜL HAGYOTT MAGYAROK és a profitéhségtől hajszolt multicégek érdekeit mindenben szolgai módon kilégíteni törekvő qrmány céljai NEM ESHETNEK EGYBE!

A tulajdonképpen a Gyarmati Intéző Bizottság jogcímmel FÖLRUHÁZOTT qrmányként emlegetett ilyen – olyan összetételű NÉP – ÉS MEMZETELLENES BŰNSZERVEZETEK a magyar nép vagyonáért járó júdáspénz és a biorobotok után kialkudott fejpénzért BÁRMIT MEGTESZNEK AZ ÉLŐ MUNKERŐ BIZTOSÍTÁSA érdekében!

BÁRMIT! Ha kell betelepítenek! De a kötelezettségeiket teljesíteni fogják!

NEKÜNK – MAGYAROKNAK! – SAJÁT ORSZÁGRA VAN SZÜKSÉGÜNK! Ha ezt a célt nem vagyunk képesek elérni, nekünk végleg és visszavonhatatlanul VÉGÜNK!

MÁRPEDIG EZT A CÉLT BÁRMILYEN ÁRON! – DE TELJESÍTENI KELL!

Ez pedig csakis alapvető és teljeskörű társadalmi változással érhető el.

Valljuk meg őszintén: qrmányunk áll nyerésre VELÜNK SZEMBEN!

Nem azért, mert qrmányunk erős!

Azért, mert MI HAGYJUK MAGUNKAT!

Az hogy jobbat AKARUNK! – az:

Még nem elég!

Nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell!

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el;

jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni;

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell!

A jószándék kevés!

Több kell: – az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell: – az érzelem!

Ám nemcsak holmi érzés,

de seb és szenvedély,

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!

Több kell: – a nemzetért!

Nem elég – a Hazáért!

Több kell most: – népedért!

Nem elég – Igazságért!

– Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!

“MAGYAROK és qrmányaik: ELLENÉRDEKELT FELEK!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

    1. Igor, ez a példa mutatja, hogy Bulgária sokkal demokratikusabb ország, mint magyarország!
      Nálunk sohasem ölnének meg egy újságírót (lekopogtam), azért, amit ír, mert nálunk minden magyar ember leírja, név szerint a saját idővonalán, hogy XY képviselő, miniszter, unokatesó, stb. mennyit lopott. Mi 5 millió oknyomozók országa vagyunk, nálunk lehet okot nyomozni, mert úgysem változik semmi, a magyar (bagaméri) paraszt megyen ezekre szavazni, mert “nincs másik”. Ezért nálunk nem kell megölni senkit sem, mert nincs tétje a dolognak! Bulgáriában (és példaként hozott Oroszországban) van tétje, mert ott ha valaki lebukik egy oknyomozás által, akkor befizetnek egy szibériai kalandtúrára.

  1. 3×8 óra helyett 2×12 óra!
    Az eddigi harmad helyett most a fele időd a hűbéruraké!
    Gratulálok, bagamériek, nem fázunk, mert orbán viktor a királyunk!

  2. A békétlenség technológiájához három dolog szükséges;
    1, mindenek előtt gazdasági érdek,
    2, valamilyen vélt, vagy valós sérelem, igazságtalanság,
    3, felkorbácsolható, identitás alapú (nemzeti, vallási, ideológiai, stb.) érzelem.

    BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com