Sínre kerül a magyar Aranyvonat
Újabb lendületet vett az 1938-ban a Szent Jobbot országjárásra vitt Aranyvonat rekonstrukciója: közbeszerzést írtak ki az ereklyét szállító díszkocsi újjáépítésének folytatására.
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) az Aranyvonat átalakításának és felújításának második ütemére írt ki december végén közbeszerzést – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőből. A projekt keretében csak az 1938-as, Szent Jobb ereklyét szállító díszes vasúti kocsi rekonstrukciója valósul meg. Az eredeti Aranyvonat a második világháborúban elpusztult. (Ez az Aranyvonat nem azonos az 1945 januárjában az MNB aranykészletét menekítő és deportált zsidók értékeit szállító, szintén Aranyvonatként emlegetett vasúti szerelvénnyel.)
Budapesten rendezték meg 1938-ban a katolikus egyház eucharisztikusvilágkongresszusát, valamint ekkor ünnepelték az államalapító István király halálának 900. évfordulóját, amelynek alkalmából országjárásra vitték vasúton az Istvánnak tulajdonított kezet, a Szent Jobbot, hogy azt minél többen lássák. (Az Aranyvonat és a Szent Jobb 1938 és 1941 között – Horthy Miklós kormányzósága alatt – több körutat is tett.) A nemzetközi eucharisztikus kongresszust 2020-ban ismét Budapest rendezi meg, így akár újra útnak indíthatják az Aranyvonatot is határon belül és kívül.
Az első közbeszerzés kiírásakor, 2015 novemberében a MNM akkori főigazgatója Csorba László azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy a vasúti kocsi új funkcióval működne, nem a Szent Jobbot vinnék körbe az országban, hanem a múzeum kiállítása lenne látható benne, amit különleges rendezvényekhez kapcsolódóan például zarándokvonatokhoz csatolnának, illetve a szerelvény a vasúttörténeti parkban lenne látható.
Az Aranyvonat Dombóváron 1938-ban, forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor
Az MNM 2016. júniusában már kiválasztotta a többségi állami tulajdonú Dunakeszi Járműjavító Kft.-t és MÁV Nosztalgia Kft.-t az Aranyvonat kocsijának rekonstrukciójára, nettó 78,7 millió forintért. Ez azonban nem futotta a teljes felújításra.
A rekonstrukció első ütemében egy 1900-ban a Ganz által gyártott favázas személykocsit felhasználva acélvázas és acéllemez borítású szekrényváz készült el szoknyalemezekkel és teljes külső fényezéssel, valamint nyílászárókkal és padlószerkezettel – olvasható a közbeszerzési kiírásban.
A kocsi hossza az ütközőkkel együtt 18,2 méter, a szélessége közel három méter, a magassága 4,6 méter.
Az új közbeszerzés nyertesének a járműszerkezet építése (forgóváz bekötése, az alvázra függesztett szerkezeti elemek és berendezések tartószerkezeteinek elkészítése, a kocsi két végén átjárók építése), a fékrendszer beszerelése, a belső terek, a villamos rendszer, a fűtés és szellőzés kialakítása, a belső és külső díszítés, valamint a tűzjelző és vagyonvédelmi berendezések felszerelése lesz a feladata a közbeszerzési dokumentum szerint. (A belső és külső díszítés, valamint a fűtés-szellőzés opcionális feladatok, amelyeket a MNM a szerződéskötéstől számított 90 napon belül hívhat le.)
A szerződést teljesítő vállalkozónak az átadott vasúti kocsira 12 hónapos jótállást kell vállalnia. A vasúti kocsik felújításában jártas pályázók az új közbeszerzésen 2019. január 29-ig tehetnek ajánlatot. A nyertessel hét hónapra kötnek szerződést.
Az Aranyvonat újjáépítést már több évvel ezelőtt a Magyar Koronaőrök Egyesülete kezdeményezte.
A MNM és a Honismereti Szövetség a közelmúltban pályázatot hirdetett a Szent Jobb, illetve az Aranyvonat helyi fogadását, eseményeit, illetve azok előkészületeit és visszhangját bemutató dolgozatok írására amatőr kutatóknak – számolt be a Magyar Idők. (napi.hu)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Tehát! Ha sínre kerül a csontosvagon, és már “…pályázatot hirdetett a Szent Jobb, illetve az Aranyvonat helyi fogadását, eseményeit, illetve azok előkészületeit…”
– Már csak mozdony kell eléje, és lehet utaztatni MÉLTÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT a bekalitkázott kézcsontot. Sok – sok helyre. Ahol Döbrögit is – FŐKÉNT ŐT – IMÁDHATJÁK az egybesereglettek!
Leborulhatnak a Nemmzetth vajdája MONUMENTÁLIS SZOBRA, ÉS EGÉSZALAKOS PORTRÉJA előtt!
Mert különben MI MÁSÉRT CSINÁLTAK VADIÚJ VAGONT? Hiszen ha múzeumba szánják, akkor legcélszerőbb az eredetit restaurálni!
Egészen kiváló esélyük van a vonattal sűrűn utazóknak, hogy:
“Aranyvonat érkezik Felcsúff felől az állomás épületével szembeni első vágányra. Felszólítjuk az állomás (pályaudvar) területén tartózkodókat, hogy a vonat várakozási ideje alatt arccal A VAGON FELÉ fordulva, két térdre ereszkedve, kezeiket imára kulcsolva, tekintetüket folyamatosan a LÁTVÁNYRA VETVE! – FOHÁSZKODJANAK hordánkért, qrmányunkért, nemmzetthünkért, DE FŐKÉNT VAJDÁNKÉRT!”
Aztán a SZERENCSÉS MAGYAROK – egyszer/valamikor – olyat is hallhatnak, hogy: “Szerelvény indul a…vágányról Záhony – Csap – Harkov – Volgográd – Ufa – …stb. útirányon át Csukotkára. Kérjük a vágány mellett…”
Csukotkára? Még mindig nem nőttél ki ebből? Mikor ébredtek fel végre? A FideSS ledózerolt mindent, már senki nincs aki (belföldön) megállítaná.
Már az álmunkat is elakarod venni !?
Jómagam biztos nem szeretne senkitől semmit elvenni. Csak a száraz tényeket írtam le. De ne legyen igazam és legyen elkergetve az egész fideSS.
Engem nem az 1938-as aranyvonat ” új sorsa” érdekel, hanem az 1944 ARANYVONAT amely
a magyar koronával együtt, több száz tonna “zsidó és más ” aranyat szállított Amerikába!
A koronát 1978-ban visszakaptuk, de a többi arany OTT RAGADT AMERIKÁBAN !!! Mikor
kerül vissza a MAGYAR KÖLTSÉGVETÉSBE ?! Sőt, nem is a költségvetésbe mivel akkor ez a
kormány stadionokra, Eszéken pedig luxus-stadionra költené. KAPJA MEG A JOGOS TULAJDO-
NOSA : A MAGYAR NÉP ! Így a közjó javára lesz (majd ) fordítva.
Miután 90-ben a 63 tonna aranyfedezet is az FED raktárában kötött ki, köszönhetően a független ( a néptől) MNB-nak, mire lehetne számítani. Előbb – utóbb még a sz@art is kilopják alólunk. Ilyen, hogy zsidó arany igazándiból nem volt, ahogy nem volt német az, amit 1000 előtt a magyarok őseitől a németek, rómaiak elraboltak. Ezek az aranyak a cionista bankárok vagyonát gyarapították. A többi ország aranykészletének a nagy részét is lenyúlták minden probléma nélkül.
Érdekes. Ezt én is pontosan így tudom.
Az aranyvonat elé fektetni lekötözve a keresztény kormányt, és pereputtyát!
Én egyet sem ölnék meg, hanem gondoskodnék a hosszan tartó életükről, és a munkában az elhalálozásukkor való nyugdíjaztatásról, persze nem irodában, hanem egészséges szabadtéri tevékenységben, vagy védett föld alatti telepeken.
5*
Lassan időszerű lenne annak a vizsgálata (legalább a kísérlete), hogy vajon a mumifikálódott kéz “finnugor” eredetű-e? De ez jelen szellemi környezetben egyelőre elképzelhetetlen.
Szerintem már nem kérdés, hogy semmi köze nem lenne a finnekhez meg az ugorokhoz! Persze tényleg jó lenne megvizsgálni, hogy végre lezárjuk ezt a finnugor elméletet.
Az a baj, hogy még mindig nem érted, miről van szó, ahogyan Kásler sem értette (és ez utóbbi az igazán szomorú, mert tőle elvárnánk). A kéz ilyetén vizsgálata egyébként inkább azt tisztázhatná, valóban István jobbja lehet-e, vagy sem. Hidd el, nem lenne érdektelen!
Fergeteg szerint:
2018-12-31 – 15:46
Kifejtenéd pár mondatban?
Persze, de arra számítok, hogy az Új Gáspártudat (Új Popejtudat, Új Olvasótudat, Új Zetatudat stb.) megint zsidóvá minősít. 🙂 Egyébként nem vagyok az, semmilyen szempontból.
Amit Kásler az év elején beharangozott, csak annak – sajnos elég gyér részletességű – bizonyítéka volt, hogy a vizsgált genetikai anyag nem a közeli nyelvrokonok egyik elég jellemző genetikai markerét hordozta (a Tat polimorfizmus C alléljét), amit még jóval korábban megtaláltak többek között a honfoglalás kori mintákban és számos más, különféle nyelveken beszélő népesség körében is. A nyelvészek egyébként teljes joggal hangsúlyozzák, hogy a nyelvrokonság nyelvi kérdés… Kásler orvos és polihisztor létére keverte a szezont a fazonnal, a nyelvrokonságot a genetikai rokonsággal, ráadásul ha megengedők vagyunk vele szemben (ami már messze nem lesz pontos, pláne nem tudományos), és azt mondjuk, hogy rendben van, bizonyos mutációkat nevezzünk “finnugor eredetű” mutációknak (hibásan), még akkor is olyan kijelentést tett, amit a végeredmény egészen egyszerűen nem támaszt alá. Ugyanis a laborban kapott eredmények a markerek egy nagyon általános, finnugor népeknél is előforduló csoportját határozták meg. Szóval ez simán lehet “finnugor eredetű”. Azonban ha (és már nagyon sok a ha) később ezt sikerülne pontosítani, és inkább az lenne feltételezhető, hogy mondjuk egy vélhetően délről érkező, valamilyen indoiráni nyelven beszélő (a “guruk” persze ezt is kétségbe vonnák, hiszen a legősibb, legtisztább, leg… nyelv kétségtelenül a magyar volt, a szkíták meg a sumerek is ezt beszélték…), később nyelvében, szokásaiban és genetikai jellemzőiben részben vagy egészen a környező korai magyar populációhoz igazodó, elmagyarosodott elit réteg került be a honfoglalók ősei közé (mint pl. a török nyelvű, idővel elszlávosodott bolgárok a szlávok közé), és inkább rájuk, az ő jellemzőikre utal a minta, akkor sem feltétlenül omlik össze a világ ilyen távolságból, legfeljebb kielégítő magyarázatot kapunk a nyelvünkben lévő indoiráni jövevényszavakra (bár ha “guruink” akkor élnek, bizonyára ez az elit lehetett volna a szemükben a kor “zsidósága”). Elég idejük lehetett az asszimilációra, a környezet presztízse is megvolt, ugyanis a “guruk” képzelgéseivel ellentétben az Uráltól keletre élő ugorok egy meghatározó része egyáltalán nem volt fejletlen. Fémműves műhelyeik a kor és a környék magas színvonalán álltak, ők maguk számtalanszor érintkeztek másokkal, és ha kellett, akkor alkalmazkodtak az új kihívásokhoz, mindemellett bizonyos esetekben sokáig képesek voltak megőrizni kultúráik fontos jellemzőit. A hatások oda-vissza működhettek, néha az anyagi kultúrákban is jobban megjelent az új jövevények (szarmaták, szakák, északi vadászok stb.) jelenléte, néha meg kevésbé. Mindezekről Ludmilla Korjakova kitűnő könyvében olvashatsz (The Urals and Western Siberia in the Bronze and Iron Ages). Ha érdekel, adok linket hozzá. Az, hogy nyelvünk a finnugor nyelvekhez tartozik, ma már nem kérdés, tehát másoknak is megérte a magyarokhoz tartozni, és ezt a jelek szerint az új, meghódított területre (Kárpát-medence) is sikeresen átvitték (na persze a “guruk” szerint ott már ősidők óta magyarul beszéltek). A nyelvtudomány eredményei nem mondanak ellent a régészet vonatkozó eredményeinek, sem pedig a genetikáénak. A kérdés utóbbi oldalával egy kritika miatt elég részletesen foglalkoztam egy piszkozatban (a javított és igényesebb formájú hivatkozásokkal ellátott változatot nem tettem fel, de a piszkozat is megfelelő ahhoz, hogy ha jobban érdekel a téma, megismerhesd):
http://balrad.ru/2018/04/02/hunok-legyunk-vagy-ugorok/
Kifejtettem pár mondatban…
A Jobb vizsgálata (ha lehetséges még feldolgozható mintát venni belőle) azért lenne fontos, hogy kiderüljön, valódi lehet-e. Az igazságtól nem kellene félni, amennyiben tényleg az.
Fergeteg szerint:
2018-12-31 – 22:48
Köszönjük ! Szinvonalas mint mindig , csak ritkán bontakozol ki !
A nyelvészek hangsúlyozzák…. Mióta? Korábban pont a nyelvészek kutatásaira alapozták a finnugor elméletet. (Az antropológia ellenében.) Most, hogy a genetika is belépett a képbe már azt hangsúlyozzák, hogy csak és kizárólag nyelvi a rokonság. Még egy kicsit fejlődik a tudomány és majd azt fogják hangsúlyozni, hogy rengeteg a jövevényszó az finnugor népeknél, amiket a magyarból vettek át. Nagyjából akkor és abban meg is állapodhatunk.
Fergeteg szerint:
2018-12-31 – 22:48
Mindenek előtt köszönöm az érdemi választ.
Szégyen, vagy nem szégyen, de megmondom őszintén, hogy az érdeklődési köröm központi részét nem az archeogenetika , és a “finnugor összehasonlító nyelvészet” uralja. Valahol a szélén helyezkednek el. Azért, mert ezek a kérdések soha nem fognak eldőlni pro, vagy kontra. Nem, hogy ezek nem, de ennél időben közelebbiek sem. lásd: a Petőfi-Morvai-Barguzin sztorit. És azért sem, mert az e témákhoz szorosan kapcsolódó történelemtudomány nem egzakt tudomány, értékeléseit jelentősen befolyásolják más, magasabbnak gondolt érdekek. És ez nem jól van így… Ahogy az sincs jól, hogy a történelemtudományhoz hasonlóan, a nála mégiscsak tényszerűbbnek gondolt, vagy hitt egyéb tudományágakra is igaz ez valamilyen mértékben, ezért ennek, és az ehhez hasonló régi dolgok vizsgálati eredményeinek elfogadását, vagy elutasítását alapvetően hit és érdekkérdésnek tartom.
Sajnálom, ha csalódást okoztam.
Szívesen. Leírom, hogy azokból, amiket érintettem, mi a hitkérdés.
Hitkérdés lehet, hogy a régészeti kultúrák emberei az adott területeken milyen nyelven (nyelveken) beszéltek akkor, amikor az írásos emlékek még nem voltak jellemzőek (persze egy-egy írásos emlék sem feltétlenül döntő a kérdésben). Mivel egyetlen kutató sem mehet vissza az időben, hogy meghallgassa őket, erre csak következtetni lehet. Bizonyos esetekben igen nagy valószínűséggel helyes következtetéseket tudnak levonni (elvégre nem jelennek meg csak úgy, vagy tűnnek el hirtelen, nyomtalanul az emberek), máskor megmarad a bizonytalanság. A “guruk” természetesen erre is rájátszanak, és fantasztikusabbnál fantasztikusabb elméletekkel jönnek. Itt érdemes Occam borotváját használni. Természetesen Korjakova is él hipotézisekkel, de nem valószínűtlenekkel.
Hitkérdés lehet, hogy egy-egy csoport, amelyeknek utólag meg lehet vizsgálni a genetikai jellemzőit, milyen identitással bírt. Erről a genom önmagában nem árulkodik, csak közvetve lehet rá elméletet alkotni, más eredmények és törvényszerűségek alapján. Vagy még úgy sem.
Nem hitkérdés azonban, hogy a magyar nyelv, amióta emlékeink vannak róla, mely nyelvek körébe tartozik. Az egészen mély rétegeket illetően még lehetnek viták, de ott már nagyon bizonytalan területen járnak az ezzel foglalkozók. Nem hitkérdés továbbá, hogy bizonyos genetikai jellemzők felbukkannak-e egy-egy populációban, ha erről vannak egzakt eredmények. Ma már gyakran az sem hitkérdés, hogy a tárgyi leletek hol és hogyan, illetve mikor, milyen körülmények között készültek, hiszen ezek megfelelő pontossággal vizsgálhatók, kikövetkeztethetők.
Bizonytalanságok szép számmal akadnak. De az a szép, hogy ezek csökkentésével, egymás eredményeinek ellenőrizhetőségével és megismételhetőségével, illetve finomításával és fejlesztésével az emberek azért csak eljutottak a marokkövektől a rakétákig. Szép, de félelmetes is egyben.
Petymegnek köszönöm, hogy olvasta és megdicsérte. Sub Zeronak üzenem, hogy ez sokkal többről szól, mint egyes szavak átvétele. Rosinak pedig azt, hogy semmi gond, de ha valaki valamivel alig foglalkozik, milyen pontos lehet róla a véleménye? Nyilván rám is ugyanúgy igaz ez, bőségesen vannak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem másokat megmosolyogtat(na), csakhogy nekem ezeken a területeken van azért némi összehasonlítási alapom. És a “guruk” nálam egyértelműen vesztésre állnak.
“Aztán a SZERENCSÉS MAGYAROK – egyszer/valamikor – olyat is hallhatnak, hogy: “Szerelvény indul a…vágányról Záhony – Csap – Harkov – Volgográd – Ufa – …stb. útirányon át Csukotkára. Kérjük a vágány mellett…””
Ez jó volt, humoros, és még megérhetjük… esetleg… a valóságtartalmát is.