· A materializmus a tudományos módszer alapján megismert, érzékelt, az objektív valóságból nyert ismereteiből, a tudományos következtetésekből alkotja meg a magyarázatait, a világképét, aminek azonban meg kell egyeznie a valósággal, csak így lehet következetesen objektív tudományos!
Idealizmus és materializmus
· Az idealizmus és a materializmus között az alapvető különbség az, hogy mennyire ragaszkodik az objektív valósághoz, az objektív igazsághoz. Még akkor is, ha nincs megfelelő objektív magyarázat, amit azonban így ismeretlennek kell elfogadni és csak a következetesen objektív tudományos módon szabad vizsgálni. Erre azonban csak a materializmus, az anyagelvűség és a dialektikus gondolkodás a megfelelő!
· Az idealizmusnak nem a spekuláció, a képzelgés a hibája, hanem a tudományos következetlenség. Az ismeretlen úton járva, az ismeretlen jelenségre szükséges magyarázat megmozgathatja a képzeletet, de ez nem biztos, hogy megegyezik az objektív valósággal, ennek kiderítésére csak a következetesen objektív tudományos módszer az alkalmas!
A tudományos módszer
· 1: Vizsgáld meg valamilyen szempontból az univerzumot.
2: Találj ki egy hipotézist, ami összeegyeztethető a tapasztalataiddal.
3: A hipotézis segítségével adj előrejelzéseket.
4: Teszteld az előrejelzéseket kísérletekkel vagy további megfigyelésekkel.
5: Változtasd meg a hipotézist az eredményeknek megfelelően.
6: Folytasd a 3. lépéstől. – idézet: internet
A képzelet
· A képzelet a gondolkodó ember számára nagyon fontos az ismert jelenségek alaposabb megérésében, de még inkább hasznos a világ ismeretlen vagy nem eléggé ismert jelenségeinek magyarázatára, amit még a meglévő ismeretekkel nem lehet kellően megérteni, mert nincs rá megfelelő objektív tudományos magyarázat. A képzelet segítségével készült modell azonban lehet az objektív valóságra támaszkodó, de lehet hamis is, ami az objektív valóságtól eltávolodva vagy akár azt mellőzve, a valójában nem létezőnek valóskénti elfogadása is. A materializmus alapján a képzelet az objektív valóság megismerését szolgálja, állításainak bizonyíthatóan az objektív igazságnak kell lennie. Az idealizmus azonban alapvetően megmarad a hamis vagy a nem létező képzeletvilágban, az állításainak nem szükséges objektív igazságnak lennie. Ez a lényeges különbség a materializmus és az idealizmus között!
· A képzelet képessége nagyon fontos a megismerés számára, de csínján kell vele bánni. A képzelet segíti az emberiséget az ismeretlen felfedezésében, az útkeresésében, de ez ingoványos út és néha valóban az ingoványba akár a katasztrófába is vezethet!
· A képzelet útján óvatosan, körültekintve kell járni, az idealizmus azonban mégis alapvetően a képzelet útján marad, világnézete nem támaszkodik következetesen az objektív tudományra, az objektív valóságra, éppen hogy nem, bár a tudomány eredményeit felhasználja hamis állításainak, elméletének alátámasztására!
· Ha a képzelet elrugaszkodik a valóságtól, lazul az objektivitáshoz való következetes ragaszkodás, akkor a magyarázat hamissá, torzzá válhat és ha azzá válik, akkor elvezet az idealizmus kitalált virtuális, a valóságban nem létező, nem igazolható, nem bizonyítható, sőt a bizonyítást nem is igénylő, nem is tűrő világába!
· Az idealizmus lényege, hogy a megfigyelt jelenségekre, a világegyetem, az élővilág, az ember, a társadalom jellemzőire alapvetően a képzelet által kitalált a magyarázatot ad, aminek azonban nem kell feltétlenül következetesen megfelelnie az objektív valóságnak, sőt!
· A képzelet nagyon is fontos, mert sok az ismeretlen, amire nincs még megfelelő magyarázat, ezzel azonban körültekintően kell bánni, nem szabad az ismert tényektől nagyon elrugaszkodni és a valóságban ellenőrizni kell az állításokat. A dialektikus materializmus tudománya erre törekszik, az idealizmus azonban végül is megmarad a képzelet világában, így tudománytalan módszerrel alakul ki a világnézete!
· Az idealizmussal többé-kevésbé logikus, de nem a következetesen objektív tudományos gondolkodással, a hiszékenységre, a felületességre alapozott elmélettel egészen addig lehet eljutni, hogy a képzelet szülte képnek a valóságnak megfelelő bizonyítására már nincs is szükség, azt egyszerűen csak el kell hinni, sőt másként nem is lehet azt elfogadni! A vallás világnézete ilyen!
· Az idealizmus lényege, módszere, az hogy a valóságban nem kell objektíven léteznie, működnie a kitalált, a spekulált valaminek, nem is kell azt feltétlenül következetesen az objektív valóságnak megfelelően bizonyítani sem, elég a képzelet által a kitalált valamit a hiszékenységre támaszkodva valósnak állítani. Ehhez viszont elkerülhetetlen a tudatlanságra, a tudománytalanságra, a következetlenségre, a vak hitre alapuló hiszékenység!
· Az idealizmus képzeletvilága alapvetően a hamis, az objektív valóságot nélkülöző útra tévedve jár. Mivel azonban nagyon sok még az ismeretlen, így többé-kevésbé minden ember eltévedhet, ha a valóságban nem ellenőrzi vagy nem tudja, nem képes ellenőrizni az elképzeléseit, elméleteit! Az igaz állítások az objektív valóságot tükrözik, ami bizonyíthatónak, ellenőrizhetőnek kell lennie!
· Az idealizmus a tudatot a természettől elszakítva vizsgálja! A vallás szerint a világ időben és térben véges, és az isten teremtette (a semmiből)! Ezt azonban a következetesen objektív tudomány nem támasztja alá!
· Az idealizmus jellegzetessége a képzeleten túl azonban az is, hogy nem hajlandó, nem akarja, nem tudja felismerni, elismerni, elfogadni az objektív valóságot úgy ahogy az van, nem hajlandó vagy képtelen a következetesen objektív megismerés útján járni, a képzelt világnézetét nem akarja a valósághoz következetesen igazítani, a nézetének ellenmondásait, hibáit felismerni, elismerni, korrigálni, úgy ahogy az a következetesen objektív tudományos módszer által megállapítható lenne!
· Az idealizmus minden formája alapvetően megmarad a képzelt, az óhajtott világ szintjén, még akkor is, ha a világnézetének vannak valós értékes összetevői is. Az idealizmus valójában a képzeletével magyarázza a valóságot. A vallás a képzeletbeli szellemvilágban él! Mintha az valóban létezne, pedig csak kitalálta! Elhiszi a saját képzelgéseit!
· A termelőerők fejlődésével a létfeltételekért folytatott verseny, az ember-ember közötti harc szükségessége csökken, majd a (kommunizmusban) meg is szűnik, értelmetlenné válik! Előbb-utóbb a fejlett termelőerőket az emberiség már csak a kollektivizmussal a valódi demokráciában képes biztonságosan uralni, ami az objektív valóságra támaszkodó világnézetre alapulva igényli és kényszeríti a társadalmi modell, a társadalmi rendszer változását, fejlődését! A kommunista demokratikus kollektív forma a gondolkodó emberré válás létfeltétele!
· „A kapitalista társadalmat felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, a munkásmozgalom végcélja. Fejlődésének több szakasza van: alsó foka a szocializmus, felső foka a kommunizmus. Elméletileg Marx és Engels alapozta meg.“
· Az ember a létszükségleteit, használati értékeit a modern korban egyre inkább és idővel kizárólag a kollektívákban termeléssel világméretű munkamegosztásban állítja elő. A termelőerők fejlődésével a kollektivizmus, a termelőeszközök kollektív tulajdona és üzemeltetése lehetőséggé, szükségessé és elkerülhetetlenné válik. Sőt a kommunista kollektivizmussal, a valódi demokrácián alapuló demokratikus együttműködéssel a tudatos, tudományos tervgazdálkodás az emberiség megmaradása érdekében létszükségleté válik. Azonban ez csak a kommunista társadalmi formában valósítható meg, ez az emberiség megmaradásának egyetlen lehetősége, ha létezni akar!
· A termelőerők fejlődésével, a robotok termelő tevékenységének kizárólagos elterjedésével szükségszerűen teljesen új társadalmi életforma lehetősége jön létre. Ezen a fejlettségi fokon a termelés a robotok dominanciájával az emberiség hagyományos, a létszükségletek termeléséhez szükséges munkára alapozott életformája értelmetlenné válik!
· A kommunista társadalmi forma tudatosan és tudományosan szervezett, ami a valódi demokráciában kollektív formában működik, amihez szocializmuson keresztül lehet eljutni, szükség szerint a népi demokrácia közbeiktatásával. A népi demokrácia és a szocializmus átmeneti társadalmi forma a kommunizmusba, ahol már a tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus a domináló és a társadalom érdeke a meghatározó! Az emberiség megmaradása, a fejlett termelőerők feletti uralom, az emberiség érdekében a társadalmi, a világméretű tervgazdálkodás, a következetesen objektív tudományos világnézet, a kollektivizmus és valódi demokrácia nélkül lehetetlen!
A kapitalizmusban a proletár munkások, dolgozók, rendőrök, katonák, hivatalnokok, stb. bérrabszolgák, akik a kapitalisták profitjáért vagy a kapitalizmus működéséért dolgoznak, csak ezért dolgozhatnak, mert a kapitalizmusnak csak ezért van rájuk szüksége. Mivel a proletárok nem rendelkeznek a létfeltételeik kielégítéséhez szükséges termelőeszközökkel ezért kénytelenek a létük érdekében (de a szabad akaratukból) a munkaerejüket, munkaképességüket (mert a termeléshez alapvetően csak ezzel rendelkeznek) munkabérért eladni.
A kapitalizmusban mindenkinek, így a proletároknak is joguk van a létfeltételük megteremtésére, de nem rendelkeznek az ehhez szükséges termelőeszközökkel. A proletárok a létük érdekében szabad akaratukból dönthetnek úgy, hogy nyomorognak vagy törvényesen kizsákmányolható bérrabszolgákká válnak és profitot termelnek a kapitalistáknak. A kapitalizmusban törvényesen mindenkinek a lehetősége a vállalkozás, azonban csak elenyészően kevés ember képes az ehhez szükséges tőkét megteremteni, így a többség elkerülhetetlenül a kapitalista vállalkozók bérrabszolgája, beszélőszerszáma lesz, ami szélsőségesen megosztja az emberiséget felsőbb- és alsóbbrendű emberekre.
A kapitalizmusban a proletárok (az emberiség túlnyomó többsége) szükségszerűen bérrabszolga, akik a bérük nélkül nyomorognak, elpusztulnak. Bérrabszolgaként azonban a létük a kapitalisták profitját szolgálja, a kapitalizmusnak csak ezért van szüksége rájuk. A bér-rabszolgák a kapitalisták számára a termeléshez szükséges beszélő-szerszámok, tőkebefektetések, költségek csupán.
A kapitalista árutermelésben a proletár dolgozók termelési tényezők, úgy mint a szerszámok, a gépek, mint a termeléshez szükséges minden egyéb dolog, ezért a dolgozó proletár emberek a beszélő-szerszámok, hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban. A bérük a rabszolgaszíj és a korbács is amivel féken tarthatók.
A kapitalista állam a bér-rabszolgaságot, a kizsákmányolást szolgálja.
A kapitalista polgári demokratikus jogállamban a törvényhozás az elenyésző kisebbségben létező kapitalisták osztályérdekében történik, ezen az alapon a végrehajtó hatalom alapvetően a joguralommal működik. Ez azonban kapitalista osztály önkényuralom a kapitalista-fasizmus, ami valójában totális diktatúra a bérrabszolgák számára, mert csak beszélőszerszámok, így az osztályérdekükben a hatalom semelyik formájába sem szólhatnak bele, számukra a demokrácia, a jogállamiság a bér-rabszolgaság színvonalán valósul meg!
A kapitalizmusban a proletár dolgozók május elsején az emberi jogaikért vonulnak fel. Május elseje osztályharc és nem a munka ünnepe, hanem a tőkés elnyomás elleni osztályháború. A proletár dolgozók bér-rabszolgák, ami az emberi jogaikat sértik, de a kapitalizmus nem működik másként.
A kapitalizmusban törvényes a bér-rabszolga vásárlás, a termelőeszközök magántulajdona alapján a kizsákmányolást, e-nékül azonban a kapitalizmus nem működik.
A kapitalizmus bér-rabszolgatartó kizsákmányoló társadalom!
Május elseje harc a bér-rabszolgaság megszüntetéséért a kapitalizmus meghaladásáért, a kommunizmusért, ahol megvalósulnak az emberi jogok, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, mert a kapitalizmusban ez lehetetlen.
„május elseje: 1890 óta a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ünnepe. A II. Internacionálé alakuló kongr.-a 1889-ben R. F. Lavigne francia küldött javaslatára kimondta, hogy a munkások minden o.-ban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. A nap kiválasztását az döntötte el, hogy az AFL már előbb, 1888-i Saint Louis-i kongr.-án elhatározta, hogy az 1886-os chicagói véres események emlékére 1890. május 1-én agitációs kampányt indít követelései megvalósításáért. Máj. 1. mellett szólt az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulásának — az olasz Lucca városban 1531. máj. 1-én lezajlott munkástüntetésnek — emléke is. A II. Int. felhívása nyomán már 1890-ben a munkásság százezrei vettek részt a május elsejei felvonulásokon, gyűléseken. A II. Int, 1891-i brüsszeli kongr.-a úgy döntött, hogy minden o. munkásai maguk határozzák meg az ünneplés módját és napját. Nagy-Britanniában és néhány más o.-ban máj. első vasárnapját tették ünneppé, hogy elkerüljék az akcióval járó ált. munkabeszüntetést. Az európai munkásmozg.-ban hosszú időn át harc folyt a forr, és a megalkuvó erők között a munkásszolidaritás napjának az eredetileg meghatározott napon való, harccal, általános sztrájkkal összekapcsolt megünnepléséért. (Az USA-ban és Kanadában pedig 1894-től szept. első vasárnapja a Labor Day, a munkásünnep.) Az I. vh.-t követően a munkásosztály több kap o.-ban kiharcolta a május elsejei munkaszünetet. A fasizmus is igyekezett demagógiája szolgálatába állítani, ezért a hitleri Németo. is hivatalos ünneppé nyilvánította. 1945 — május elseje a legtöbb o.-ban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozg. ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szoc. o.-okban (a SZU-ban a NOSZF győzelme óta) május elseje állami ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású demonstrációjának napja a világbéke és a szoc. ügye mellett. — Mo.-on 1890-ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága első ízben május elsejét. A fővárosban a városligeti nagygyűlésen több mint 60 000 munkás vett részt. Az MSZDP 1890. évi I. kongr.-a elhatározta május elseje minden évben való megünneplését. 1891— a Viharsarok agrárproletariátusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába; Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. 1893-ban Hódmezővásárhelyen Szántó Kovács J. volt a nagygyűlés szónoka. A fővárosban csak 1899-ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, munkásvédelmi törvények, majd a századfordulón az ált. választójog követelése. 1919. máj. 1-én a TK vörös virág- és zászlódíszbe öltözött fővárosának utcáin százezernyi felvonuló ünnepelte az első szabad május elsejét és a prol. államot. Az ellenforr, rendszer időszakában az MSZDP és a szaksz.-ek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket szerveztek, központi ünnepélyt a hatóságok csupán egyes években engedélyeztek. A szd. jelszavak elsősorban május elseje ált. eszmei tartalmát hangsúlyozták, a munkásosztály konkrét harcaira, feladataira a KMP röplapjai mutattak rá. A komm, szervező munka sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepet. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált Mo.-on is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az o. minden városában, községében felvonulásokon, népünnepélyeken vesz részt a lakosság valamennyi rétege. Különös jelentőségük volt az 1957. május elsejei ünnepségeknek, amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforr. fölötti pol. és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szoc.-t építő népközt, és a Forr. Munkás-Paraszt Kormány mellett.“
***
***
Idézet: Magyar történelmi kronológia 1970-ig
„1890. máj. 1-én először került sor Magyarországon a munkásosztály nemzetközi ünnepének megtartására. Mintegy 60 000 főnyi tömeg vonult a Városligetbe, s határozatba foglalták fontosabb követeléseiket. Itt hangzott el először a magyar mozgalomban a „háromszor nyolc” jelszó: nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. Megünnepelték május 1-ét a vidéki városokban is.
1891. máj. 1-én a munkások és a kirendelt karhatalom között. A munkásegylet vezetőit letartóztatták. Másnap Békéscsabán heves tüntetések zajlottak le a főszolgabírói hivatal előtt. Egy munkás belehalt az összetűzés során szerzett sebeibe. Tüntetésekre került sor Gyulán, Szőregen, Csorváson, Eleken, Meggyesbodzáson, Nagykamaráson.
1895. ápr.-máj.-ban Magyarországon időzött Agliardi pápai nuncius, akinek jelenlétét Bánffy – a katolikus ellenállás miatt – nem tartotta kívánatosnak. Ezzel kapcsolatban Kálnoky külügyminiszterrel is összeütközésbe került, amelynek eredményeként a magyar kormány kikényszerítette Kálnoky lemondását. Noha a kormány eltiltotta a május 1-i tüntetéseket,
1895. máj. 1-én mégis több fölvonulásra került sor, s a tüntetőket karhatalom verte szét.
1940. márc. 30-31-én a Földmunkásszövetség közgyűlése, ahol hangot kapott a munkás-paraszt szövetség létrehozásának igénye mindkét oldalról. Az OIB május 1-én röpiratban mozgósította az ifjúságot „a független és demokratikus Magyarországért”; 1940 tavaszán (márc.-ápr.) a belügyi szervek tömeges letartóztatásokat foganatosítottak a munkásszervezetekben, a június közepéig tartó nyomozás során több mint 800 személyt tartóztattak le, (így Kulich Gyulát április 10-én). Ápr. 16-án nagyarányú építőmunkássztrájk zajlott le. Budapesten, okt.-nov.-ben bányászsztrájk az ország minden nagyobb szénbányájában (okt. 7-én kezdődött Salgótarjánban), okt. 19-20-án kulminált (súlyos ítéletek). A honvédelmi miniszter katonai parancsnokot nevezett ki a hadiüzemek élére a sztrájk és a szabotázsakciók megakadályozására (máj. 10.). A kormánypártban újabb szélsőjobboldali támadás indult Teleki ellen (ezzel párhuzamosan nyilas föllendülés).“
