Éljen május elseje!
A proletárok harca a kizsákmányolók ellen!
A kapitalizmusban a proletár munkások, dolgozók, rendőrök, katonák, hivatalnokok, stb. bérrabszolgák, akik a kapitalisták profitjáért vagy a kapitalizmus működéséért dolgoznak, csak ezért dolgozhatnak, mert a kapitalizmusnak csak ezért van rájuk szüksége. Mivel a proletárok nem rendelkeznek a létfeltételeik kielégítéséhez szükséges termelőeszközökkel ezért kénytelenek a létük érdekében (de a szabad akaratukból) a munkaerejüket, munkaképességüket (mert a termeléshez alapvetően csak ezzel rendelkeznek) munkabérért eladni.
A kapitalizmusban mindenkinek, így a proletároknak is joguk van a létfeltételük megteremtésére, de nem rendelkeznek az ehhez szükséges termelőeszközökkel. A proletárok a létük érdekében szabad akaratukból dönthetnek úgy, hogy nyomorognak vagy törvényesen kizsákmányolható bérrabszolgákká válnak és profitot termelnek a kapitalistáknak. A kapitalizmusban törvényesen mindenkinek a lehetősége a vállalkozás, azonban csak elenyészően kevés ember képes az ehhez szükséges tőkét megteremteni, így a többség elkerülhetetlenül a kapitalista vállalkozók bérrabszolgája, beszélőszerszáma lesz, ami szélsőségesen megosztja az emberiséget felsőbb- és alsóbbrendű emberekre.
A kapitalizmusban a proletárok (az emberiség túlnyomó többsége) szükségszerűen bérrabszolga, akik a bérük nélkül nyomorognak, elpusztulnak. Bérrabszolgaként azonban a létük a kapitalisták profitját szolgálja, a kapitalizmusnak csak ezért van szüksége rájuk. A bér-rabszolgák a kapitalisták számára a termeléshez szükséges beszélő-szerszámok, tőkebefektetések, költségek csupán.
A kapitalista árutermelésben a proletár dolgozók termelési tényezők, úgy mint a szerszámok, a gépek, mint a termeléshez szükséges minden egyéb dolog, ezért a dolgozó proletár emberek a beszélő-szerszámok, hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban. A bérük a rabszolgaszíj és a korbács is amivel féken tarthatók.
A kapitalista állam a bér-rabszolgaságot, a kizsákmányolást szolgálja.
A kapitalista polgári demokratikus jogállamban a törvényhozás az elenyésző kisebbségben létező kapitalisták osztályérdekében történik, ezen az alapon a végrehajtó hatalom alapvetően a joguralommal működik. Ez azonban kapitalista osztály önkényuralom a kapitalista-fasizmus, ami valójában totális diktatúra a bérrabszolgák számára, mert csak beszélőszerszámok, így az osztályérdekükben a hatalom semelyik formájába sem szólhatnak bele, számukra a demokrácia, a jogállamiság a bér-rabszolgaság színvonalán valósul meg!
A kapitalizmusban a proletár dolgozók május elsején az emberi jogaikért vonulnak fel. Május elseje osztályharc és nem a munka ünnepe, hanem a tőkés elnyomás elleni osztályháború. A proletár dolgozók bér-rabszolgák, ami az emberi jogaikat sértik, de a kapitalizmus nem működik másként.
A kapitalizmusban törvényes a bér-rabszolga vásárlás, a termelőeszközök magántulajdona alapján a kizsákmányolást, e-nékül azonban a kapitalizmus nem működik.
A kapitalizmus bér-rabszolgatartó kizsákmányoló társadalom!
Május elseje harc a bér-rabszolgaság megszüntetéséért a kapitalizmus meghaladásáért, a kommunizmusért, ahol megvalósulnak az emberi jogok, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, mert a kapitalizmusban ez lehetetlen.
***
***
Idézet: Munkás Mozgalom Történeti Lexikon
„május elseje: 1890 óta a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ünnepe. A II. Internacionálé alakuló kongr.-a 1889-ben R. F. Lavigne francia küldött javaslatára kimondta, hogy a munkások minden o.-ban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. A nap kiválasztását az döntötte el, hogy az AFL már előbb, 1888-i Saint Louis-i kongr.-án elhatározta, hogy az 1886-os chicagói véres események emlékére 1890. május 1-én agitációs kampányt indít követelései megvalósításáért. Máj. 1. mellett szólt az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulásának — az olasz Lucca városban 1531. máj. 1-én lezajlott munkástüntetésnek — emléke is. A II. Int. felhívása nyomán már 1890-ben a munkásság százezrei vettek részt a május elsejei felvonulásokon, gyűléseken. A II. Int, 1891-i brüsszeli kongr.-a úgy döntött, hogy minden o. munkásai maguk határozzák meg az ünneplés módját és napját. Nagy-Britanniában és néhány más o.-ban máj. első vasárnapját tették ünneppé, hogy elkerüljék az akcióval járó ált. munkabeszüntetést. Az európai munkásmozg.-ban hosszú időn át harc folyt a forr, és a megalkuvó erők között a munkásszolidaritás napjának az eredetileg meghatározott napon való, harccal, általános sztrájkkal összekapcsolt megünnepléséért. (Az USA-ban és Kanadában pedig 1894-től szept. első vasárnapja a Labor Day, a munkásünnep.) Az I. vh.-t követően a munkásosztály több kap o.-ban kiharcolta a május elsejei munkaszünetet. A fasizmus is igyekezett demagógiája szolgálatába állítani, ezért a hitleri Németo. is hivatalos ünneppé nyilvánította. 1945 — május elseje a legtöbb o.-ban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozg. ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szoc. o.-okban (a SZU-ban a NOSZF győzelme óta) május elseje állami ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású demonstrációjának napja a világbéke és a szoc. ügye mellett. — Mo.-on 1890-ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága első ízben május elsejét. A fővárosban a városligeti nagygyűlésen több mint 60 000 munkás vett részt. Az MSZDP 1890. évi I. kongr.-a elhatározta május elseje minden évben való megünneplését. 1891— a Viharsarok agrárproletariátusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába; Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. 1893-ban Hódmezővásárhelyen Szántó Kovács J. volt a nagygyűlés szónoka. A fővárosban csak 1899-ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, munkásvédelmi törvények, majd a századfordulón az ált. választójog követelése. 1919. máj. 1-én a TK vörös virág- és zászlódíszbe öltözött fővárosának utcáin százezernyi felvonuló ünnepelte az első szabad május elsejét és a prol. államot. Az ellenforr, rendszer időszakában az MSZDP és a szaksz.-ek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket szerveztek, központi ünnepélyt a hatóságok csupán egyes években engedélyeztek. A szd. jelszavak elsősorban május elseje ált. eszmei tartalmát hangsúlyozták, a munkásosztály konkrét harcaira, feladataira a KMP röplapjai mutattak rá. A komm, szervező munka sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepet. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált Mo.-on is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az o. minden városában, községében felvonulásokon, népünnepélyeken vesz részt a lakosság valamennyi rétege. Különös jelentőségük volt az 1957. május elsejei ünnepségeknek, amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforr. fölötti pol. és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szoc.-t építő népközt, és a Forr. Munkás-Paraszt Kormány mellett.“
***
***
Idézet: Magyar történelmi kronológia 1970-ig
„1890. máj. 1-én először került sor Magyarországon a munkásosztály nemzetközi ünnepének megtartására. Mintegy 60 000 főnyi tömeg vonult a Városligetbe, s határozatba foglalták fontosabb követeléseiket. Itt hangzott el először a magyar mozgalomban a „háromszor nyolc” jelszó: nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. Megünnepelték május 1-ét a vidéki városokban is.
1891. máj. 1-én a munkások és a kirendelt karhatalom között. A munkásegylet vezetőit letartóztatták. Másnap Békéscsabán heves tüntetések zajlottak le a főszolgabírói hivatal előtt. Egy munkás belehalt az összetűzés során szerzett sebeibe. Tüntetésekre került sor Gyulán, Szőregen, Csorváson, Eleken, Meggyesbodzáson, Nagykamaráson.
1895. ápr.-máj.-ban Magyarországon időzött Agliardi pápai nuncius, akinek jelenlétét Bánffy – a katolikus ellenállás miatt – nem tartotta kívánatosnak. Ezzel kapcsolatban Kálnoky külügyminiszterrel is összeütközésbe került, amelynek eredményeként a magyar kormány kikényszerítette Kálnoky lemondását. Noha a kormány eltiltotta a május 1-i tüntetéseket,
1895. máj. 1-én mégis több fölvonulásra került sor, s a tüntetőket karhatalom verte szét.
1940. márc. 30-31-én a Földmunkásszövetség közgyűlése, ahol hangot kapott a munkás-paraszt szövetség létrehozásának igénye mindkét oldalról. Az OIB május 1-én röpiratban mozgósította az ifjúságot „a független és demokratikus Magyarországért”; 1940 tavaszán (márc.-ápr.) a belügyi szervek tömeges letartóztatásokat foganatosítottak a munkásszervezetekben, a június közepéig tartó nyomozás során több mint 800 személyt tartóztattak le, (így Kulich Gyulát április 10-én). Ápr. 16-án nagyarányú építőmunkássztrájk zajlott le. Budapesten, okt.-nov.-ben bányászsztrájk az ország minden nagyobb szénbányájában (okt. 7-én kezdődött Salgótarjánban), okt. 19-20-án kulminált (súlyos ítéletek). A honvédelmi miniszter katonai parancsnokot nevezett ki a hadiüzemek élére a sztrájk és a szabotázsakciók megakadályozására (máj. 10.). A kormánypártban újabb szélsőjobboldali támadás indult Teleki ellen (ezzel párhuzamosan nyilas föllendülés).“
***
***
SaLa